9.rész

Tadaaaam!! Jó sokáig várattalak titeket, mire megírtam ezt a részt. De most itt van és remélem tetszik.Olvassátok, iratkozzatok fel, és pipáljatok! :)N*



Ott álltam bambán és csak bámultam a hosszú késre. Fogalmam sincs miért akar megölni, mert valószínűleg a nem kenyeret akarta vele megvajazni. Nála hálátlanabb emberrel még nem igazán találkoztam, bár az ismerőseim köre igen csekély, de ez mindent felülmúl. Na jó, ezt nem fogom hagyni, ha ennyire utál a nagy semmiért, akkor okot kell adnom neki. Megfordulok és elindulok, a táboruk felé. Az egyik fán felállítottam magamnak egy pihenőt, ahová elrejtőzhetek. A tervem körvonalai kezdtek kirajzolódni a fejemben, és útközben elkezdtem gyűjtögetni a kavicsokat, és a makkokat, meg konkrétan amit csak találtam. Elértem a táborhelyükhöz, megkerestem azt a fát, ahová felszereltem, és elkezdtem felmászni rá. Már majdnem felértem csak egy padlóból álló pihenőhelyemre, amikor visszaérkeztek, és elégedetten vettem észre, hogy szinte az összes arcon elégedetlenséget és bosszúságot láttam. Túljártam az eszükön, és elkapni sem tudtak engem, valószínűleg megint az tervezik hogy majd valahogy tőrbe csalnak és elkapnak,de én tudni fogok mindenről. Eddig ők szórakoztak velem most én fogok velük. Felmásztam a helyemre, törökülésbe leültem a fadeszkákra, és elkezdtem kipakolni azt ami a zsebemben volt. Szépen sorba raktam őket, majd kimásztam az ágra, ami elég vastag volt ahhoz hogy ne törjön le a súlyom alatt. Lenéztem és láttam, hogy pakolásznak, nagy esélyét láttam annak, hogy hamarosan indulni készülnek. De nem hagyhattam őket elmenni. Még egy ideig biztosan nem, és bár ódzkodtam az érzéstől, mégis hét éve ők az első emberek akikkel találkoztam. Szomorú bevallanom de nagyon magányos voltam, néha voltak napok amikor embereket láttam, és biztos voltam benne, hogy kezdtek begolyózni. Persze imádok az erdőben lenni, imádom a csendet és ezt a nyugodt környezetet,de már változást akartam. Kiszakadni ebből az ördögien gyönyörű körből. Gondolataim a lent vitatkozó fiúkra terelődött, és biztos voltam benne nekik közük lesz ehhez a változáshoz. Kinyúltam és a markomba fogtam egy makkot, kinyújtottam a bal kezem, a hálátlan tarkóját vettem célba majd eldobtam. Megmerevedtem, és vártam hogy célt találjon, ami sikerült is. Tarkójához kapott, a beszélgetés megállt és csodálkozva néztek, hogy mi történt. Most a göndört vettem célba Harryt azt hiszem így szólították, lendítettem a karom és el is találtam a szemét. Szemére szorította a kezét, és nagyon mérgesnek tűnt.
-Itt van valahol, kapjátok el-üvölti, azt hiszem sokkal mérgesebb annál mint hittem. A többiek azonnal figyelni kezdtek, de nem vett észre senki. Mindenki a bokrokat fürkészte és kezdtek szétszóródni. Ezt nem engedhettem, gyorsan tennem kellet valamit, de mire újra támadásba lendülhettem volna a két fiú kifutott a bokrok közül, nyomukban Bobbal.Kezdem megkedvelni azt a disznót.
-Már megint?-kiált fel. Bob amilyen hirtelen feltűnt, olyan hirtelen vált kámforrá. Nevetni kezdtem hangosan, és a számhoz kaptam, de már késő volt észre vettek. A kövek kiestek a kezemből, lemászni már értelmetlen volna úgyis elkapnak. Mivel fenn a fán kellő biztonságban voltam így hát visszaültem a helyemre és onnan vártam meg mit fognak lépni. Odaértek és körbe állták a fát amin ültem és valamire vártak. Valószínűleg arra hogy lemenjek de arra várhatnak.
-Nem akarsz lejönni?- kérdezi a szőke.
-Jó nekem itt is- mondom és hogy idegesítsem őket még a lábamat is elkezdtem lóbálni.
-Gyere le.- mondja de én a fejemet rázom.
- Nem fogunk bántani, ígérem -bizonygatja, de a többiek ránéznek - én legalábbis nem foglak helyesbít.
Már kezdtem unni a helyzetet, úgyhogy a maradék kő, ami nem a földön végezte elkezdem ledobálni hozzájuk.
-Na jó, elegem van felmegyek és leszedem onnan-mordult fel a göndör, és mielőtt mászni kezdett volna a fák közül egy sötét alak lépett elő.
- Arra semmi szükség- mondja és meglendíti a kezét és egy bárdot enged szabadjára ami nagy sebességgel száguld felém. Időm sincs reagálni, a bárd mellettem hasítja ketté az ágat és én leesek a földre egyenesen az ellenség lábai elé. Az esés a szusz is kiszorítja belőlem, felnézek egyenesen az önelégülten vigyorgó fiúk arcába.
- Tudjátok fiúk, a megbocsájtás jót tesz a léleknek.

8.rész

Sziasztok! Meg is hoztam a következő részt! Nagyon örülők annak az egy feliratkozónak, és kommentelőnek! Részben neki is köszönhető ez a rész, mert a kommentjétől annyira feldobódtam, hogy muszáj volt írnom még egy részt! Úgyhogy itt is van, ez a rész neked íródott Kami!A 7.rész végét átírtam , úgyhogy ha te az első változatot olvastad akkor most olvasd el megint de csak a végét, mert csak azt írtam át. Jó olvasást pipáljatok iratkozzatok fel! N* 


Elnéztem abba az irányba ahonnan a hang jött és a bokrok közül előrontott egy vaddisznó, pontosabban az a vaddisznó amelyik megkergetett. Összehúztam a szemem és úgy figyeltem az alattam zajló eseményeket. A kis csapat felugrott, és a kis vadászkutya -amit eddig nem vettem észre- ugatni kezdett majd elmenekült be a susnyásba. Bátor kutya az már biztos. A vaddisznó Bob -mert, hogy így kereszteltem el- körbe-körbe futkározott és jól megkergette a fiúkat. Volt amelyik belement a vízbe ahová Bob nem követte és egy szőke aki szintén felmászott egy fára, de a többiek meg rohangáltak. Be kellet fognom a számat , hogy a jelenet láttán ne nevessek fel. Ami nehéz volt mert egyensúlyoznom is kellet a fán hogy le ne essek, viszont nem mertem hangosan nevetni mert valamelyik éles fülű még a végén észrevesz és annak nem lenne jó vége. Bob eltűnt az erdőben, és a fiúk kezdtek egy kicsit észhez térni. Úgyhogy itt az ideje, hogy lelépjek. Felültem az ágon és odamásztam a törzséhez, majd lassan elkezdtem ereszkedni. Puhán értem földet, körbe néztem, de nagyon senki nem figyelt rám. Megfordultam és futva visszaindultam. Amikor rátértem az ismerős ösvényre, felhúztam az orromat amikor megpillantottam a fámat. Még mindig véres volt amit ideje lenne végre letakarítani. Az oldalamhoz nyúltam, kipattintottam a flaskám tetejét majd erősen koncentrálni kezdtem, megmozgattam az ujjaimat,és egy fejméretű vízgömb emelkedett a levegőbe. A kezemet a fához irányítottam gyorsan, a vízgömb neki csapódott a törzsének és lemosott róla egy kis véres részt. Örömömben hogy sikerült valamit produkálnom egy nevetéssel koronáztam. Már nyúltam az oldalamhoz majd megint a fához közelítettem a kezem de semmi nem történt. Lenéztem az oldalamra, lenyúltam és kivettem a tartójából, és fejjel lefelé fordítottam. Pár csepp víz kicsepegett a száján de semmi több. Na ez is most fogy ki. Visszaraktam a helyére és felmásztam a kunyhómhoz. Beléptem az ajtón és meg is torpantam. A fiú eltűnt és hűlt helye maradt csak. Odamentem ahol feküdnie kellene. Körbefordultam és észrevettem a hiányosságokat. Jó pár holmim eltűnt például az étel, amit nagy nehézségek árán vadásztam le, a íjam, és nyilam is. A fenébe. Megkordult a gyomrom, és eszembe jutott, hogy ma  még nem is ettem valami sokat. teljesen lefoglalt a fiú gondozása. Megfordultam és elkezdtem lemászni. Az utolsó fokoknál tartottam amikor meguntam a mászást  és leugrottam. Dühösen értem földet, majd elindultam a tó irányába. Hogy mer meglopni, azok után amiket tettem érte, segítettem rajta, ápoltam és rengeteg időmet pazaroltam rá. Ahogy közeledtem a tó felé már csaknem beesteledett. A fiúk hálózsákokban aludták körbe a kialudt tábortüzüket. Egyik sem mozdult úgyhogy óvatosan beléptem a körbe és megnéztem az arcokat. Egyik sem hasonlított a fiúra, úgyhogy készültem kimenni a kis "körükből" és szerencsémre sikerült rálépnem egy kis ágra, Ami egy reccsenéssel ketté tört a lábam alatt.Behunytam a szemem és magamban átkoztam mindent. Óvatosan felemelem a lábam és körbe fordulok. Csak az egyik fiú fordult a másik oldalára, azon kívül nem mozdult egyik sem és valószínűleg még mindig alszanak. Szép lassan elsétálok, és a tisztás felé veszem az irányt. Közben folyton a környéket kutattam a tekintetemmel hátha meglátom az alakját. Kiértem a tisztás szélére és elkezdtem befelé menni. Amikor középre értem megtorpantam és körbefordultam. Mozgást érzékeltem a szemem sarkából, arra fordultam mire az a valami nekiugrott a lábamnak, és meg léptem volna de elbotlottam és hanyatt vágódtam. Az a valami- ami az elszökött farkaskutya volt- elkezdte nyalogatni az arcomat és a mellkasomon ugrált és ugatott. Nevetve forgattam az arcom jobbra-balra a kutya nyelve elől aztán lelöktem magamról és felültem. Elkezdtem simogatni, mire a kutyus-Fred mert ezt találtam ki neki- hálásan csóválta a fejét.- Ki a jó kutyus Fred? Na ki ?- Erre a kutya abbahagyta a farkcsóválást és oldalra fordította a fejét.
- Mivan, nem tetszik a Fred? Pedig olyan Fredesen nézel ki- mosolyogtam az állatra. Felugatott majd kiszaladt az ölemből és a tisztás széle felé vette az irányt, majd eltűnt a fák között. Megvontam a vállam, és feltápászkodtam a földről. Elindultam a másik irányba majd eltűntem én is a fák sűrűjében. Órák hosszat sétálgattam az erdőben, a fiú után kutatva, de az szőrin-szálán eltűnt. Ha meg nem találták már biztosan hallott. Már majdnem odaérem a fámhoz, hogy végre aludhassak amikor zörgés ütötte meg a fülemet. Megtorpantam és behúzódtam egy fa mögé majd óvatosan kilestem. Körbenéztem és látszólag semmi nem változott, majd alaposabban szemügyre vettem mindent és megláttam a fiúkat, különböző helyeken rejtőzni a kunyhóm körül, pedig nekik most aludniuk kellene. Valami fémesen csillant az egyik bokor mögül, odakaptam a fejem és egy hosszú vékony pengét szorongató kezet vettem észre. A kézhez egy arc is tartozott, méghozzá a sebesült fiú arca.

7.rész

Sziasztok!  Tudom jó sokáig nem írtam részt, amit nagyon sajnálok, Viszont most már heti rendszerességgel hozni fogok részeket, mivel most már tudom mihez akarok kezdeni a történettel, a szereplőkkel . Úgy hogy itt is van a következő rész, remélem tetszik pipáljatok, és iratkozzatok fel! N*


Rátaláltam arra az ösvényre ami kivezet a kis tisztásra, ami tele van gyógynövényekkel. A fejemben már soroltam mi kell ahhoz a seb ne fertőződjön el. Viszont azt is tudom, hogy sürgősen találnom kell egy orvost aki segíthet rajta. Kiértem a tisztás szélére, megálltam egy pillanatra és szememmel veszély után kutattam, de miután nem találtam továbbmentem és leguggoltam. Ismerős növényt kerestem, olyat amit felismerek, de nem találtam azt amire nekem-vagyis a fiúnak- szüksége volt. Továbbsétáltam és egy ismerős növényeket pillantottam meg. Leguggoltam és elkezdtem szedegetni. A szüleim fontosnak tartották, hogy megtanuljak gyógyítani hiszen még kelleni fog. Persze erre én akkor csak legyintettem és azt mondtam dehogy. És most mégis megköszönném nekik, de leginkább anyukámnak hogy megtanította. Anyukám emlékére el fátyolosodott a tekintetem, de aztán gyorsan száműztem a gondolatot majd megráztam a fejem. Eddig is kibírtam nélkülük, a gondolataimat is sikerült másfelé terelnem, most is sikerül. Fel álltam és elindultam vissza a kunyhómhoz, és az ismeretlen fiúhoz. A tisztás szélén azonban egy bokor tövébe vetettem magam majd körbenéztem. A másik oldalon a fák tövéből emberek léptek elő. Hárman talán négyen lehettek, és valamiről beszéltek, és teljesen fel voltak fegyverkezve, kutató tekintetükből ítélve keresnek valakit. Valószínűleg a sebesült fiút. Óvatosan felálltam, majd elsettenkedtem hogy ne csapjak zajt. Mondjuk olyan távolból nem hiszem, hogy bármelyikük is észrevett volna . Rátértem az ismerős ösvényre ami a kunyhómhoz vezetett, majd felkapaszkodtam az ágakra és beléptem az ajtón. A fiú ugyanott feküdt ahol hagytam, és a szorító kötés is csillapította a vérzést valamelyest.Viszont gyanúsan fehér, és verejtékes volt a bőre. Odamentem hozzá, letérdeltem és a sarkamra ereszkedtem. Odanyúltam a kötéshez félrehúztam, hogy megnézhessem. A sebből még lassan szivárgott a vér, és ha nem látom el hamarosan akkor nagy valószínűséggel el is fertőződik. Belenyúltam a mellette lévő vizes tálba a rongyért, kicsavartam , és letöröltem az arcát, kezeit, és csupasz mellkasát. Újra kicsavartam a rongyot és a homlokára tettem. Arrébb másztam majd visszaültem a sarkamra, fogtam egy kis edényt beleraktam valamennyi növényt majd egy kanállal amennyire össze tudtam összemorzsoltam, és a végén egy kis zsírt is beleraktam így lett belőle kenőcs. Leraktam az edényt, felálltam, és tűért meg cérnáért mentem amit még a tóparti házból hoztam el ahogy sok minden mást is. Visszamentem a fiúhoz leültem a tálat odaraktam az oldala mellé. A homlokáról levettem a vizes rongyot, majd belemártottam a tálba majd megint kicsavartam de nem raktam vissza a homlokára. A kötéshez nyúltam óvatosan , és elkezdtem letekerni , amikor már majdnem letudtam róla szenvedni mert hát a hátán nem volt könnyű áthúzni mert rajta feküdt , és emelgetnem kellet, akkor a kezemért kapott. Ijedten belenéztem a szemeibe, szorítása erősebb lett a csuklómon majd teljesen elernyedt és keze vissza esett a padlóra. Kifújtam az addig bent tartott levegőt, valószínűleg újra eszméletét vesztette. Lehúztam a maradék gézt az oldaláról,  és elkezdtem letörölgetni a rászáradt vért. Amikor végeztem a tisztítással elkezdtem bekenni a kenőccsel majd kerestem egy tiszta gézt és újra elkezdtem becsavarni az oldalát. Az épp oldalára  fordítottam a fiút így az oldalán is át tudtam húzni a kötést , majd felálltam. Friss levegőre lesz szükségem,  miközben kimentem az ajtót nyitva hagytam hogy a vér szag kimenjen a kunyhómból. Már esteledett , de nem féltem hiszen az erdőnek ezen a részét már ismertem. Elfordultam a kunyhót tartó fától majd elindultam a kis tóhoz vezető kacskaringós titkos ösvényen  amit csak én ismertem. Mert hogy kettő út volt az egyik amelyiken könnyen és gyorsan el lehet oda jutni, de én a hosszabbat szeretem.Már majdnem elérem a tóhoz amikor az egyik fa mögé behúzódtam. Egy tábortűz fénye világította be a környéket és a körülötte ülő fiúk sutyorgása töltötte be a levegőt. Kinéztem a fa mögül és a négy fiút pillantottam meg akiket a tisztáson is láttam. Valamiről beszélgettek, de nem hallottam miről. Felmásztam a fára majd elhasaltam egy ágon, és ők így pont alattam beszélgettek .A tűz füstje felszállt rám, és köhöghetnékem támadt azonban egy hülye közmondás is eszembe jutott  "szépre száll a füst de bolond aki állja". Fogalmam sincs  ez hogy jutott eszembe, na mindegy. Lehajtottam a fejem és füleltem.
- Mit tegyünk? Már szinte mindenhol kerestük!-mondta egy mérges  hang. Ami egy fekete hajú fiúhoz tartozott
-Nem megyünk tovább! Majd szétválunk és úgy keressük tovább! Valahol itt kell lennie ! Szóval a terv a következő...- itt lehalkította a hangját a barna hajú fiú. Egy kicsit előrébb csúsztam, az ág vészjóslóan nyikorgott alattam. Csak el ne törjön, istenem csak el ne törjön-fohászkodtam magamban. Viszont ekkor egy éles visítás harsant és elnyomta a tűz ropogását.

6.rész

Sziasztok!! Átléptük a 400 megtekintést!Ennek örömére  itt is van a következő rész! Pipáljatok sokat!! És várom a feliratkozókat is :) N*

A vizet bámulom, azt a részt ahol a férfi arcot láttam.Valószínűleg napszúrást kaptam, és hallucinálok. Még egy darabig nézem a halak úszkálását, amikor úgy döntök, hogy próbálgatom  az erőmet. Felállok, felemelem mindkét kezemet és a vízre koncentrálok.

Lassan elkezdem felemelni a kezem, és egy suta vízgömb emelkedik ki a vízből. Elvigyorodom, és feljebb emelem a kezem majd lassan oldalra közelítek vele a part felé. Folyamatosan folyik ki belőle a víz, a gömb alakját is alig tartja folyamatosan hullámzik. A  gömb a part felett hullámzott, amikor egy madár raj felrepült az egyik fáról. Ugrottam egyet, és a vízgömb amely eddig a part felett lebegett, most ráesett egy kis farkaskutyára, aki eddig azt figyelte mit csinálok. Szemrehányóan nézett rám,majd megrázta magát, és elfutott. Még néztem utána amikor éles visítást hallottam és lábdobogást.

Megfordultam, és azt látom, hogy egy nagy vaddisznó visítva rohan felém félelmetesen közelről. Megfordulok és eszevszetten elkezdek futni. A fák között szlalomozom és egy olyat keresek amire feltudok mászni. Meglátom a fát, nekivetem a talpam a törzsének, felhúzom magam, és mászok felfelé. A vaddisznó végig követett és idegesítően visított hozzá. Amikor kellő távolság lett köztem és az állat között alaposabban szemügyre vettem. Fekete durva szőre, nagy agyarai amivel akár felnyársalhatott volna, és a fél füle hiányzik meg sánta is. Észrevettem azonban azt is, hogy valószínűleg nemrég támadták meg mert sok helyen véres. A vaddisznó mérgesen felnézett rám, egyenesen  a szemembe majd hátrálni kezdett, megállt visított egyet és fejjel nekirohant a fának, aztán a nagy ütés hatására, elájult, és eldőlt mind egy zsák krumpli. Összehúzott szemöldökkel meredtem a kidőlt állatra, hogy mozdul-e , de nem mozdult. Lejjebb másztam, letörtem egy hosszabb ágat és megpiszkáltam a disznót. Még mindig nem mozdult. Hezitáltam egy kicsit, aztán leugrottam a vaddisznó mellé. Megrándul a lába úgy hogy gyorsan elhúzom onnan a csíkot. A partot  veszem célba, és amikor elhaladok mellette megállok egy pillanatra, és elnézek arra az irányba ahonnan a vaddisznó jött. Elég sok vért látok, ami nem lehet mind az állaté hisz az nem sérült komolyabban. Odamegyek és követem a vérfoltokat amit az ellenfél hagyott. Ahogyan követem a nyomokat, egyre ismerősebbé válik a környezet. Futva teszem meg azt a pár métert azon az ösvényen amit én tapostam ki és  a fámhoz vezet, aminek végig a törzsén véres nyomok vannak. Fogalmam sincs milyen állat tudott felmászni oda , de biztosan sok erőfeszítésbe került mire felszenvedte magát a fa tetejére. Én is mászni kezdtem , de belenyúltam egy tüskébe, felszisszentem, a számhoz kaptam a kezem és szitkozódni kezdtem, majd beletöröltem az ujjamat a ruhámba és másztam tovább. Amikor felértem körülnéztem, és mosolyogva konstatáltam , hogy meg kellene öntözni a virágaimat. Bentről zajt hallottam, mintha leesett volna valami. Óvatosan benyitottam, majd halkan beljebb mentem,  a padló véres, de nem látok senkit. Reccsen mögöttem a padló, erős kezeket érzek amik lelöknek a padlóra, majd fölém kerekedik, és azt látom, hogy egy barna hajú és szemű srác összeszorított szájjal mered rám valószínűleg az erőlködéstől, és egyik kezét a fejem mellett a másik kezét a nyakamra szorítsa. Megpróbálom kiszabadítani magam , de a fogása még szorosabb lesz, aztán fennakad a szeme elájul és rám esik. Óvatosan lelököm magamról, és felülök. Leporolom magam aztán ránézek, az oldalán egy nagy lyuk van amiből még mindig folyik a vér. És rádöbbenek, hogy ez az ember aki épp az előbb akart megfojtani, most haldoklik és tőlem függ az élete.

5.rész

A nap sugarai áthatoltak a fa lombja közt, ezzel melegítve arcomat. Elmosolyodtam, és kinyitottam a szemem. Megint elaludtam a kukkoló helyemen. Este, felmásztam az egyik fára, ahova a kukkolókat építettem.(Pár léc két ág közé beszögellve).Néha felmászok az egyikre, és onnan nézem a csillagokat, persze arra az esetre ha elalszom-mint legutóbb- kiszoktam magam biztosítani kötéllel. Adtam magamnak pár percet, hogy felébredjek. Messziről szarvasbika bőgése hallatszott, a fa körül halk óvatos, de mégis gyors szöszmötölés hallatszott. Valószínűleg egy mókus keres élelmet. Nagyot sóhajtottam, majd lassan kikötöztem magam, és felültem. A kötelet félre tettem, egy lyukba amit én csináltam külön erre a célra, és körülnéztem. A fák zöldelltek, a mókus csakugyan lent keresgélt, a szarvast nem is olyan messze, láttam ahogyan lehajol legelni. Madarak csivitelése, az erdő különös megnyugtató csendje. Imádok itt élni, és az erdő része lenni. Óvatosan körbeöleltem a fát és elkezdtem lemászni. Itt nem vágtam le az ágakat, ahogyan a fával tettem amire a házam lett építve. Már csak pár centi választott el a földtől és leugrottam. Kellemes nyári szellő lebegtette a hajamat, és hozta magával az erdő illatát. Elindultam, vissza a kuckómhoz, a megszokott úton. Megálltam a keresett fa tövében, és felnéztem. Felvettem egy hosszú ágat a talajról, és lepiszkáltam a létrát, amit három méter magasan helyeztem el, hogy ne érje el senki. Mondjuk egy erdőben amiben egyedüli ember én vagyok, nem hiszem, hogy bármit is csinálnának a kuckómmal, de jobb félni mint megijedni. A létra egy része, ami fel volt akasztva, alá hullott és felkapaszkodtam rá. Felértem, bementem az ajtón, és átöltöztem. A ruháim végtelenül unalmas darabok. Leginkább az erdő színei, barna, zöld, fekete, és kék.  Lemásztam, a létrát vissza akasztottam, és elindultam. Egy kisebb forrás félét kerestem amiben megmosakodhatok. Kerülgettem a fákat, borokat, és füleltem, hátha meghallhatok valami csobogást, amit meg is  hallottam  dél felől.

Arra fordultam és elindultam, a hang egyre erősödött, amikor megláttam. Közelebb mentem, leültem a szélére. Lenéztem a kisebb tóra, ami annyira tiszta volt, hogy láttam az alját. Belemártottam a kezemet, és a víz kellemesen hűvös volt, ebben a melegben. Kivettem a kezem, és lenéztem a tükörképemre. Nem voltam különösen szép, de csúnya sem. Inkább átlagosnak mondanám magamat. A kezemmel tölcsért formáltam, belemártottam a vízbe, majd megmostam vele az arcomat. Üdítő érzés volt, hogy ahogyan a hűvös víz az arcomhoz ért. Hirtelen fura érzés fogott el, mintha nem lennék egyedül. Amint kitöröltem a vizet az arcomból, már nyújtottam volna vissza, amikor megijedtem. Ugyanis a a víz felszíne egy férfi arcot tükrözött vissza mögöttem. Rémülten hátrafordultam, de nem volt ott senki.

Itt az új rész, nem hiszem hogy sikerül betartani az ígéretemet miszerint 2-3 naponta lesz rész, mert egyszerűen nincs időm írni. Úgyhogy  valószínűleg össze-vissza rakok fel részeket. Mindegy is, most szerintem egy kicsit hosszabb részt sikerült összehoznom, és remélem minél hamarabb jön a következő! Jó olvasást, és komenteljetek ha tetszett.!! N*

Közérdekű

Sziasztok! Nem résszel jöttem mert mostanában egyáltalán nincs időm írni most is három témazáróm lesz hétfőn, de, amint  lesz egy kis időm rakom az következő részt! Addig is kitartás!!!! N*

4.rész

Sziasztok!! Itt is vagyok a  következő résszel :) Jó olvasást!! N*

 *Pár évvel később*

Abból az elhatározásomból, hogy bejárom a világot, és idomítani tanulok, na abból nem lett semmi. Kiderült az, hogy a térkép ősrégi és azóta már vándoroltak. És az is kiderült, hogy pocsék térképolvasó vagyok, mert igazából az erdőn kívül nem jártam nagyon máshol. Hetekig sétálgattam az erdőben, aztán megrekedtem, és a nagy sétámmal csak annyit értem el hogy teljesen eltévedtem.Úgyhogy kénylenen voltam beletörődni, hogy nem megyek sehova. Ezért megtanultam az erdőben élni. Először nagyon nehéz volt minden zajra felkeltem, féltem az állatoktól. Mára ez már nem zavar. Sőt megnyugtatónak találom az erdő csendjét.

Mondjuk télen elég húzós az erdőben lenni, ezért kénytelen voltam keresni egy házat. Amit meg is találtam, amikor sétáltam a folyó mentén. Semmi  mozgást nem láttam a ház körül, így nem láttam semmi akadályát annak, hogy én oda benézzek. És tényleg nem volt ott egy lélek sem. A hátsó ajtón bementem és körülnéztem. Ami először meg akadt a tekintetem, az a kandalló volt. Kicsi volt, de elég nagy ahhoz, hogy télen kellemes meleget tudjon nyújtani nekem. Miután átmentem a túlsó partra, pont akkor érkeztek meg lakói. Ahogy láttam Nagyszülő és az unokái. Az évek alatt azt is észre vettem, hogy csak nyárra jönnek nyaralni, viszont a tél beköveztével elutaznak. Ami nekem pont jól jött. Míg ők nyáron, addig én télen laktam. Szerintem észre sem vették, hogy volt bent valaki lakik, mondjuk nem is adtam rá gyanút, hiszen eltakarítottam magam után és nem is nagyon használtam szinte semmit. Csak  az ágyat meg a kandallót. Na jó,meg azért néha benéztem, a hűtőbe is. De az ételüket nem ettem meg. Mindig vadásztam magamnak. Valamikor íjjal, de  volt amikor csapdát készítettem. Így éltem eddig túl.

Később mikor tovább mentem ráleltem egypár el hagyatott kis kunyhóra, amik elszórtam hevertek. Valószínűleg egy kis falu lehetett régen. Nem tudom, de azt igen, hogy a fa amiből építették nagyon erős, és kitartó. Ezért szétszedtem a házakat, és elhordtam őket. Egy általam megfelelőnek tartott fa tövébe. Felnéztem a fára. Magas volt. Az ágai sűrűn nőttem így felmászni nem volt nehéz. Valószínűleg kitaláltátok mit akarok csinálni, és én is, mindent megterveztem. Fejben. Ami élőben sokkal nehezebben ment, mint azt gondoltam. Több hónapig építettem, fel-le mászkáltam a fán, csináltam létrát(aminek a kötelét az öregéktől vettem kölcsön) is, amikor végre kész lettem.

A házammal. Hogy minek csináltam házat egy fa  tetejére? Egy: mert ott biztonságosabb, nem érhet állat támadás, ami ha földre építettem volna előfordul, kettő: mert mindig is akartam gy házat egy fa tetejére. De ki nem? Bár megérte a sok szenvedés, amíg a házamat csináltam, mégsem ott töltöttem a legtöbb időmet. Hanem a fákon. Nem volt már kedvem elhordani a kimaradt anyagot, ezért ráerősítettem a hátamra pár lécet, kalapácsot, és szöget raktam a zsebembe, majd felmásztam pár fára két ág közé beszögelltem pár pallót, és pihenőt csináltam. Se oldala, se teteje, így rálátok az égre, de alja van ami pont elég, hogy le ne essek. És innen szoktam figyelni mindent. Leginkább az állatokat, erre egy lelket sem láttam, az öregéken kívül. Épp az erdőben tettem meg a szokásos napi vadászatomat, amikor megpillantottam őt.

3.rész

Sziasztok! Tudom, hogy eltűntem egy kis időre, de most itt vagyok az új résszel.Rövid lett de  most már rendszeresen fogok 2-3 naponta felrakni új részt. :) Úgyhogy vagy pénteken vagy szombaton hozok részt.Addig olvassátok sokan! N* :)




Miután megtaláltam anyám holtestét, úgy döntöttem elhagyom az otthonom, és felkeresem  törzseket. Hátha segítenek tanulni. Visszarohantam a házba, felmentem az emeletre egyenesen be a szobámba. Fogtam a hátizsákom és belepakoltam a fontos dolgokat.
Lementem a konyhába előkerestem a gyufát és elraktam. Kitudja még jó is lehet. Kimentem megkerültem a házat, és bementem a fészerbe. Körülnéztem, és azon gondolkodtam mit vigyek még ami segíthet túlélnem kint az erdőben amikor úton vagyok. Kötél, az biztosan kell, szöget és kalapácsot is raktam el meg még pár hasznos dolgot amit találtam. Biztos ami biztos.
Kimentem, és becsuktam az ajtót, már az erdő szélénél jártam, amikor eszembe jutott valami. A víz tekercsek. Még anyám mutatta nekünk amikor kicsik voltunk. Vagyis nekem nem mert, ugye én nem tudtam idomítani, így kénytelen voltam meglesni, hogy hol tartja. Mekkora szerencse, hogy ez időben eszembe jutott .Abból legalább tanulhatok egyedül is! Úristen de hülye vagyok,hogy ez miért nem jutott eszembe hamarabb? Ledobtam a hátizsákom a hátamról, és szaladtam a ház felé. Berontottam, felmentem az emeletre a szüleim szobájába.
Megkerestem anyám szekrényét kinyitottam és letérdeltem. Ránehezedtem az oldalára és ahol nyikorgott, ott meg próbáltam fel feszíteni. Nem sikerült, körbenéztem, hogy mit is használhatnék, és megláttam egy nagy vékony ezüst keresztet. Na az pont jó lesz. Remélem isten megbocsát. Újra letérdeltem. beraktam abba a kis résbe a keresztet, és megfeszítettem. Nehezen, de engedett. Félre raktam a keresztet, megfogtam az alját és azt is félre raktam. Az aljában volt egy kis retesz, abban tartotta a víz törzse tekercseket. Nem sok volt csak pár darab , de nekem ennyi is elég az alapokhoz. Kivettem az összeset, visszaraktam az alját, felálltam és kimentem a házból. Megkerestem a hátizsákom,  előkerestem a térképet-amin be vannak jelölve a törzsek helye-  és úgy döntöttem először a víz törzsét keresem meg. Ami nyugatra van .Valószínűlegg nagy út vár rám.  Hát akkor, útra fel.

2. rész

Mint utólag kiderült, anyám tényleg utánam jött beszélni velem. Habár már soha többé nem tudhatom meg, hogy mit. Az is kiderült-utólag-, hogy megint Avatár állapotba kerültem. És fogalmam sincs, hogy hogyan.

Hazafelé tartottam, és boldog voltam. Végre szabadjára engedhettem az erőmet úgy isten igazából. És a fal -amibe állandóan beleütköztem -, már csak egy romhalmaz. Semmi sem akadályozhat meg ebben, hogy az erőmet újra, és újra szabadjára engedjem. Megérkeztem a házunkhoz.

Amint beléptem az ajtón, síri csend fogadott.Egy lelket sem láttam.
- Hahó - kiáltottam. Senki. Klassz, azért megpróbálom még egyszer.
- Hahóó Izha vagyok! Valaki?? - Újra senki. Csattanás. Valami leesett. Szóval mégis itt vannak valahol. Halk szitkozódást halottam fentről. Felnéztem a lépcsőn, megfogtam a korlátot és lassan elindultam fel. Amint felértem, megálltam és füleltem. Semmi. Összesen három szoba van fent. Valószínűleg az egyikben bújtak el. De minek? Na, amint megtalálom őket ezt feltétlen megkérdezem. Bementem az első szobába. Ez Jahnavi szobája. Besétáltam a szoba közepébe,  megálltam és körbe néztem. Semmi mozgolódás, még egy pisszenést sem lehetett hallani. Valószínűleg ha itt vannak, akkor még levegőt sem vesznek. Benéztem mindenhova még a kicsi reteszeket is átnéztem, bár nem hinném, hogy oda bárki beférne. De mindegy is. Jöhetett a következő szoba. Kinyitottam az ajtót, és valaki üvöltve rá vetette magát a hátamra. Nehézkesen elmásztam -képletesen értve - az ágyig, előre hajoltam és ledobtam a hátamról. Jahnavit. Gondolhattam volna. Mire feleszméltem ő  üvöltve újra rám akarta vetni magát csak, hogy én lazán arrébb álltam, és ő arccal a padlóra esett. Mikor földet ért már nem üvöltött , hanem meglepetésében nyikkant egyet. Ami hát valljuk be elég vicces volt. El is nevettem magam. Úgy nézett ki mint egy kiterült béka. Befejeztem a nevetést amikor szenvedve megfordult.Fájdalmas esés lehetett az biztos.
- Miért vetetted rám magad? Volt értelme? -kérdeztem
- Nagyon is! - mondta - Egy szörnyeteg vagy! Azt hittem bántani akarsz! Szavai bevallom fájtak, de nem volt értelme. Mégis miért lettem volna szörny? És azt hitte bántani akartam? Fogalmam sincs honnan szedte ezt.- Miért lennék szörnyeteg? Nem bántanálak téged, ezt mégis miből gondolod?- kérdeztem.
- Láttam mindent. Amit csináltál.
- Tényleg? -csillant fel a szemem - klassz volt igaz?
- Te teljesen megőrültél? Nézz már ki! Mindent elpusztítottál!! A többiek is elbújtak!  Miattad. Még anya is utánad  ment, és fogalmunk most fogalmunk sincs hol van!- ennél a szavaknál behunyta szemét és sírni kezdett- Valószínűleg meghalt. Megölted.- ennél a mondatnál kinyitotta.  Hátratántorogtam, és levegő után kaptam. Még soha nem láttam ilyet a szemeiben. Gyűlöletet. Színtiszta gyűlöletet. Kirohantam a szobából, és a házból is. Amint a lábam elhagyta a küszöböt, körbenéztem. Mindenhol pusztítás nyomai. A fák kicsavarva, a víz eltűnt medréből, a föld szanaszét szórva. Egyszóval katasztrófa. És ezt én műveltem. A szemem megakadt egy sárga folton, az egyik fa törzsénél. Oda rohantam, és a látvány letaglózott. Az anyám feküdt ott. Ebbe még semmi félelmetes nincsen, de a abba, hogy nem lélegzik és a teste csupa zúzódás,  horzsolás abba van. És vér. Az Ő vére. A számhoz kaptam a kezem és térdre estem. Kezembe vontam élettelen testét, és magamhoz szorítottam aztán elengedtem, és csak néztem és sírtam. Ott megfogadtam, hogy soha többé nem használom az erőmet. Így, legalábbis biztosan nem.

Tessék itt a 2. rész. Hamarosan fent lesz a következő! Olvassátok! :) N*

1.Rész

A házban ébredtem. Pontosabban a szobámban, az ágyamban. Halk suttogást hallottam körülöttem. Az egyik hang azt kérdezte.
- Mikor ébred már fel? Órák óta csak fekszik és nem mozdul!-Na igen ez biztos Janhavi.
- Pszt! Te hülye, még felkel!!-Ez meg Roshan.
- Késő-mondtam és kinyitottam a szemem, és felültem. Amint észre vettek anyám aggódva megkérdezte.
- Hogy érzed magad?
- Jól, nagyon is jól szinte majd kicsattanok-vigyorogtam. A következő kérdés Roshan tette fel.
- Hallod, hogyan csináltad azt ott kint? Hm?
-Nem tudom , egyszerűen csak csináltam- mondtam. Kikeltem az ágyból és nagyot nyújtózkodtam.
- De nem a nagy víz oszlopot vagy mit, bár az nagyon király volt hanem, hogy világított a szemed!

- Miii?? Világított a szemem? Ezt meg honnan veszed?- kérdeztem.
- Hát láttam!-vágta rá- És Jahnavi is látta! Odafordultam az említetthez megerősítést várva, mire ő bólintott.
- Klassz-ironizáltam- kiderült, hogy vízidomár vagyok és a szemem is világít! Mi jöhet még? Következő pillanatban megszólalt az apám.
- Én tudom  mi lehetsz- mondta-  Amíg aludtál a testvéreid elmeséltek pár dolgot amit láttak és én utána néztem pár könyvben.Kislányom te vagy a következő Avatár!
Mi? Hallottam már az Avatárrol, arról is még, hogy az a valaki a víz törzsébe fog születni, de nem gondoltam volna, hogy én leszek az. Hiszen eddig még a vizet sem tudtam idomítani, nemhogy a tűzet,földet, és a levegőt. Hát ez kész őrület!De kezdtem érteni, hogy miért is jelent meg előttem az a sok ember/szellem méghozzá világító szemmel. Ezek szerint azért láttam olyan  jól a víz alatt. Mert világított a szemem.  Aha. Mindegy is. Csak azt nem tudom kik azok a személyek akik megjelentek. Ezt meg is említettem.
- Apa! Nekem izé volt egy látomás félém a víz alatt. Rengeteg embert, vagy szellemet láttam. Akiknek szintén világított a szeme.
- Ö..hm - dörzsölte a halántékát apám - valószínűleg az előző Avatárok lelkei lehettek, de nem vagyok biztos benne, bár mással nem lehet megmagyarázni. Mindegy is -mondta
- De! -tette fel  az ujját Roshan - akkor eddig miért nem tudott idomítani? Én, és Jahnavi tudtunk! Akkor ő miért nem? Erre a kijelentésre  a nővéreim gyanakodva, a szüleim pedig rémülten néztek rám.
- Mivan? Én nem tudom miért! Várj - és ekkor leesett - Azt hiszitek csak megjátszottam magam? Hogy nem tudok?
- Hát lehetséges - mondta bizonytalan hangon Janhavi.
- Biztos azért tudtad annyira a mozdulatokat, csak direkt nem akartad elmondani!- vádolt meg Roshan.
- Ezt te sem gondolod komolyan!! Szerinted nekem jó volt CSAK nézni benneteket? Hogy milyen jók vagytok, folyamatosan fejlődtetek, agyon dicsértek benneteket és szerinted én csak megjátszottam?? Hát köszönöm. Nem ezt vártam volna tőletek. Azzal kiviharzottam a szobából. Amint kiértem az ajtón, futásnak eredtem. Még hallottam, ahogy utánam kiabálnak, de nem értettem mit. De őszintén nem is érdekelt. Akkor még nem. Futottam ahogy csak bírtam, és nem tudtam nem észre venni, hogy gyorsabban mint szoktam. Ettől függetlenül mérges voltam. Nagyon mérges. Hogy képzelnek ilyet gondolni rólam, hiszen eltűrtem, hogy folyamatosan az orrom alá dörgölik, ők márpedig jobbak mint én. Mert tudtak vizet idomítani. Na és ? Én most már mind a négyet tudom! Hah! Na ehhez mit szóltok? Oh megvan! Féltékenyek lesztek és máris gyanúsítgatok. Na szép. Amíg ezeket végig gondoltam, addig kiértem a folyóhoz. Ami enyhén szólva elég zavaros volt.

Ránéztem a gyorsan áramló folyóra, ahogy néhol felcsap a hullám és eltűnik. Majd újra elő bukkan. nem voltam mérges. inkább csalódott. De már nem is érdekel. Úgy döntöttem kipróbálom az erőm, ha már én vagyok az Avatár. Hirtelen gyors mozdulatsorokat végeztem azokat amikre emlékeztem, és  a víz meglepően jól válaszolt mozdulataimra. Hatalmas hullámokat keltve ezzel. Ami nagyon tetszett. Többet akartam. Még több mozdulatsorba kezdtem, és a víz gyönyörű dolgokat művelt.

Aztán -számomra- ismeretlen mozdulatsorokat végeztem és a levegő elkezdett erősen fújni. Itt teljesen elvesztettem az eszemet. Felemeltem a kezem, és elemelkedtem a talajtól. Körkörös mozdulatokat csináltam a kezemmel ezzel egy tornádót keltve magam alatt. Aminek én voltam a tetején. És mindent láttam. Az egész völgyet ahol éltünk. Végül még gyorsabban csináltam. Hatalmas orkán erejű szél keletkezett. És elvesztettem a kontrollt. Amit nem kellet volna. Mert ez okozta anyám vesztét.



Ez lenne az első rész! Remélem tetszik! :) N*

Prológus

Kilenc éves koromban egyáltalán nem éreztem magam különlegesnek. Nővéreim, szüleim mind vízidomárok.

Én nem. Akárhányszor próbáltam meg akármelyik elemmel nem sikerült. Úgy éreztem falba ütközöm. Méghozzá jó vastag falba. Kilenc évig néztem ahogy a szüleim tanítják nővéreimet, de én nem tehettem semmit csak figyeltem. Ezáltal szinte az összes mozdulatot megjegyeztem.  Néha még én is gyakoroltam velük, ám amikor nekik sikerült-nekem persze nem- akkor csak sajnálkozva néztek rám. Egészen idáig nem tudtam egy elemmel sem bánni. Ám ez megváltozott!

Tisztán emlékszem mindenre abból a napból. Testvéreim  kimentek a partra gyakorolni az új mozdulatokat. Én meg persze mentem utánuk. Kerestünk egy jó helyet a part mentén , s míg ők bemelegítettek addig egy nagy kő után kerestem amire leülhetek.Mikor megtaláltam, kényelmesen elhelyezkedtem rajta és leültem. Igaz még csak bemelegítettek de a mozgásuk-kecses de erőteljes- így is teljesen elbűvölt. Mikor végeztek a bemelegítéssel akkor szokás szerint egy párbajjal fejezik be. Ami valljuk be igen szórakoztató. Az egyik mozdulatnál Jahnavi-a kisebbik nővérem-  felemelte a kezét ezáltal egy nagy vízgömb emelkedett ki a vízből, a kezét hátrahúzta de olyan gyorsan, hogy elvesztette a kontrollt a vízgömb felett így az a háta mögé csapódott. Egyenesen nekem. A nagy vízgömb hasba vágva engem hátra dobott egyenesen bele a folyó közepébe. És ez mind nagyon gyorsan történt, annyira, hogy mire felocsúdhattam volna már a folyó alján voltam. Elkezdtem felfelé kapálózni de ebben meg akadályozott az, hogy a lábam köré tekeredett valami, azt hiszem hínár lehetett. Akárhogy is rúg-kapáltam nem sikerült leszedni a lábamra tekeredett hínárt. Ez elég nevetséges volt. Merthogy ilyen csak a könyvekben van, a való életben ilyen nincs. Bár úgy látszik mégis van. Míg ezen gondolkodtam kezdett elfogyni az oxigén a tüdőmből. Ami nem jó jel. Kiabálásokat hallottam fentről és azt láttam, hogy egy nagy hullám elhúz a fejem felett. Igen valószínűleg a nővéreim jöttek be keresni. Nyitottam a számat, hogy kiáltsak 'itt vagyok miért nem vesztek észre?'. De ez rossz ötlet volt. Ugyanis fulladozni kezdtem. Egy a levegő hiány miatt, kettő, a víz miatt amit nyeltem. Kezdtem pánikba esni amikor elájultam. Az utolsó gondolatom az volt 'na ezt jól összehoztam'. Meglepetésemre nem sötétség fogadott hanem az ellenkezője. Fény.

Kinyitottam a szemem, és rengeteg  ember/szellem lebegett előttem. Az összesnek világított a szeme, a férfiakon különös jelek voltak festve, a fejükön egy nyíl, ami szintén világított. Úgy éreztem a világ összes tudása az enyém. Már ami az idomítást illeti. Már nem éreztem magam jelentéktelennek, inkább az ellenkezőjének. Úgy éreztem igenis érek valamit. Ekkor visszakerültem a vízbe kinyitottam a szemem, és tisztán láttam a víz alatt mindent. Felemeltem a kezem majd a testemhez szorítottam, és szinte kilőttem a vízből hatalmas víz oszlopot húzva magam után.  A víz felett lebegve 20-25 méterrel hátra nyomtam a kezem és a part felé vettem az irányt. Amint kiértem a partra lassan felemeltem a karom így leereszkedtem, a földre. És amint a lában talajt ért elájultam. Így lettem én a négy elem mestere. Hogy hogyan is lehetséges ez? Majd kiderül. A nevem Izha. És én vagyok az Avatár.


Ha tetszett  pipálj! :) N*