1.Rész

A házban ébredtem. Pontosabban a szobámban, az ágyamban. Halk suttogást hallottam körülöttem. Az egyik hang azt kérdezte.
- Mikor ébred már fel? Órák óta csak fekszik és nem mozdul!-Na igen ez biztos Janhavi.
- Pszt! Te hülye, még felkel!!-Ez meg Roshan.
- Késő-mondtam és kinyitottam a szemem, és felültem. Amint észre vettek anyám aggódva megkérdezte.
- Hogy érzed magad?
- Jól, nagyon is jól szinte majd kicsattanok-vigyorogtam. A következő kérdés Roshan tette fel.
- Hallod, hogyan csináltad azt ott kint? Hm?
-Nem tudom , egyszerűen csak csináltam- mondtam. Kikeltem az ágyból és nagyot nyújtózkodtam.
- De nem a nagy víz oszlopot vagy mit, bár az nagyon király volt hanem, hogy világított a szemed!

- Miii?? Világított a szemem? Ezt meg honnan veszed?- kérdeztem.
- Hát láttam!-vágta rá- És Jahnavi is látta! Odafordultam az említetthez megerősítést várva, mire ő bólintott.
- Klassz-ironizáltam- kiderült, hogy vízidomár vagyok és a szemem is világít! Mi jöhet még? Következő pillanatban megszólalt az apám.
- Én tudom  mi lehetsz- mondta-  Amíg aludtál a testvéreid elmeséltek pár dolgot amit láttak és én utána néztem pár könyvben.Kislányom te vagy a következő Avatár!
Mi? Hallottam már az Avatárrol, arról is még, hogy az a valaki a víz törzsébe fog születni, de nem gondoltam volna, hogy én leszek az. Hiszen eddig még a vizet sem tudtam idomítani, nemhogy a tűzet,földet, és a levegőt. Hát ez kész őrület!De kezdtem érteni, hogy miért is jelent meg előttem az a sok ember/szellem méghozzá világító szemmel. Ezek szerint azért láttam olyan  jól a víz alatt. Mert világított a szemem.  Aha. Mindegy is. Csak azt nem tudom kik azok a személyek akik megjelentek. Ezt meg is említettem.
- Apa! Nekem izé volt egy látomás félém a víz alatt. Rengeteg embert, vagy szellemet láttam. Akiknek szintén világított a szeme.
- Ö..hm - dörzsölte a halántékát apám - valószínűleg az előző Avatárok lelkei lehettek, de nem vagyok biztos benne, bár mással nem lehet megmagyarázni. Mindegy is -mondta
- De! -tette fel  az ujját Roshan - akkor eddig miért nem tudott idomítani? Én, és Jahnavi tudtunk! Akkor ő miért nem? Erre a kijelentésre  a nővéreim gyanakodva, a szüleim pedig rémülten néztek rám.
- Mivan? Én nem tudom miért! Várj - és ekkor leesett - Azt hiszitek csak megjátszottam magam? Hogy nem tudok?
- Hát lehetséges - mondta bizonytalan hangon Janhavi.
- Biztos azért tudtad annyira a mozdulatokat, csak direkt nem akartad elmondani!- vádolt meg Roshan.
- Ezt te sem gondolod komolyan!! Szerinted nekem jó volt CSAK nézni benneteket? Hogy milyen jók vagytok, folyamatosan fejlődtetek, agyon dicsértek benneteket és szerinted én csak megjátszottam?? Hát köszönöm. Nem ezt vártam volna tőletek. Azzal kiviharzottam a szobából. Amint kiértem az ajtón, futásnak eredtem. Még hallottam, ahogy utánam kiabálnak, de nem értettem mit. De őszintén nem is érdekelt. Akkor még nem. Futottam ahogy csak bírtam, és nem tudtam nem észre venni, hogy gyorsabban mint szoktam. Ettől függetlenül mérges voltam. Nagyon mérges. Hogy képzelnek ilyet gondolni rólam, hiszen eltűrtem, hogy folyamatosan az orrom alá dörgölik, ők márpedig jobbak mint én. Mert tudtak vizet idomítani. Na és ? Én most már mind a négyet tudom! Hah! Na ehhez mit szóltok? Oh megvan! Féltékenyek lesztek és máris gyanúsítgatok. Na szép. Amíg ezeket végig gondoltam, addig kiértem a folyóhoz. Ami enyhén szólva elég zavaros volt.

Ránéztem a gyorsan áramló folyóra, ahogy néhol felcsap a hullám és eltűnik. Majd újra elő bukkan. nem voltam mérges. inkább csalódott. De már nem is érdekel. Úgy döntöttem kipróbálom az erőm, ha már én vagyok az Avatár. Hirtelen gyors mozdulatsorokat végeztem azokat amikre emlékeztem, és  a víz meglepően jól válaszolt mozdulataimra. Hatalmas hullámokat keltve ezzel. Ami nagyon tetszett. Többet akartam. Még több mozdulatsorba kezdtem, és a víz gyönyörű dolgokat művelt.

Aztán -számomra- ismeretlen mozdulatsorokat végeztem és a levegő elkezdett erősen fújni. Itt teljesen elvesztettem az eszemet. Felemeltem a kezem, és elemelkedtem a talajtól. Körkörös mozdulatokat csináltam a kezemmel ezzel egy tornádót keltve magam alatt. Aminek én voltam a tetején. És mindent láttam. Az egész völgyet ahol éltünk. Végül még gyorsabban csináltam. Hatalmas orkán erejű szél keletkezett. És elvesztettem a kontrollt. Amit nem kellet volna. Mert ez okozta anyám vesztét.



Ez lenne az első rész! Remélem tetszik! :) N*