Hazafelé tartottam, és boldog voltam. Végre szabadjára engedhettem az erőmet úgy isten igazából. És a fal -amibe állandóan beleütköztem -, már csak egy romhalmaz. Semmi sem akadályozhat meg ebben, hogy az erőmet újra, és újra szabadjára engedjem. Megérkeztem a házunkhoz.
Amint beléptem az ajtón, síri csend fogadott.Egy lelket sem láttam.
- Hahó - kiáltottam. Senki. Klassz, azért megpróbálom még egyszer.
- Hahóó Izha vagyok! Valaki?? - Újra senki. Csattanás. Valami leesett. Szóval mégis itt vannak valahol. Halk szitkozódást halottam fentről. Felnéztem a lépcsőn, megfogtam a korlátot és lassan elindultam fel. Amint felértem, megálltam és füleltem. Semmi. Összesen három szoba van fent. Valószínűleg az egyikben bújtak el. De minek? Na, amint megtalálom őket ezt feltétlen megkérdezem. Bementem az első szobába. Ez Jahnavi szobája. Besétáltam a szoba közepébe, megálltam és körbe néztem. Semmi mozgolódás, még egy pisszenést sem lehetett hallani. Valószínűleg ha itt vannak, akkor még levegőt sem vesznek. Benéztem mindenhova még a kicsi reteszeket is átnéztem, bár nem hinném, hogy oda bárki beférne. De mindegy is. Jöhetett a következő szoba. Kinyitottam az ajtót, és valaki üvöltve rá vetette magát a hátamra. Nehézkesen elmásztam -képletesen értve - az ágyig, előre hajoltam és ledobtam a hátamról. Jahnavit. Gondolhattam volna. Mire feleszméltem ő üvöltve újra rám akarta vetni magát csak, hogy én lazán arrébb álltam, és ő arccal a padlóra esett. Mikor földet ért már nem üvöltött , hanem meglepetésében nyikkant egyet. Ami hát valljuk be elég vicces volt. El is nevettem magam. Úgy nézett ki mint egy kiterült béka. Befejeztem a nevetést amikor szenvedve megfordult.Fájdalmas esés lehetett az biztos.
- Miért vetetted rám magad? Volt értelme? -kérdeztem
- Nagyon is! - mondta - Egy szörnyeteg vagy! Azt hittem bántani akarsz! Szavai bevallom fájtak, de nem volt értelme. Mégis miért lettem volna szörny? És azt hitte bántani akartam? Fogalmam sincs honnan szedte ezt.- Miért lennék szörnyeteg? Nem bántanálak téged, ezt mégis miből gondolod?- kérdeztem.
- Láttam mindent. Amit csináltál.
- Tényleg? -csillant fel a szemem - klassz volt igaz?
- Te teljesen megőrültél? Nézz már ki! Mindent elpusztítottál!! A többiek is elbújtak! Miattad. Még anya is utánad ment, és fogalmunk most fogalmunk sincs hol van!- ennél a szavaknál behunyta szemét és sírni kezdett- Valószínűleg meghalt. Megölted.- ennél a mondatnál kinyitotta. Hátratántorogtam, és levegő után kaptam. Még soha nem láttam ilyet a szemeiben. Gyűlöletet. Színtiszta gyűlöletet. Kirohantam a szobából, és a házból is. Amint a lábam elhagyta a küszöböt, körbenéztem. Mindenhol pusztítás nyomai. A fák kicsavarva, a víz eltűnt medréből, a föld szanaszét szórva. Egyszóval katasztrófa. És ezt én műveltem. A szemem megakadt egy sárga folton, az egyik fa törzsénél. Oda rohantam, és a látvány letaglózott. Az anyám feküdt ott. Ebbe még semmi félelmetes nincsen, de a abba, hogy nem lélegzik és a teste csupa zúzódás, horzsolás abba van. És vér. Az Ő vére. A számhoz kaptam a kezem és térdre estem. Kezembe vontam élettelen testét, és magamhoz szorítottam aztán elengedtem, és csak néztem és sírtam. Ott megfogadtam, hogy soha többé nem használom az erőmet. Így, legalábbis biztosan nem.
Tessék itt a 2. rész. Hamarosan fent lesz a következő! Olvassátok! :) N*
- Hahó - kiáltottam. Senki. Klassz, azért megpróbálom még egyszer.
- Hahóó Izha vagyok! Valaki?? - Újra senki. Csattanás. Valami leesett. Szóval mégis itt vannak valahol. Halk szitkozódást halottam fentről. Felnéztem a lépcsőn, megfogtam a korlátot és lassan elindultam fel. Amint felértem, megálltam és füleltem. Semmi. Összesen három szoba van fent. Valószínűleg az egyikben bújtak el. De minek? Na, amint megtalálom őket ezt feltétlen megkérdezem. Bementem az első szobába. Ez Jahnavi szobája. Besétáltam a szoba közepébe, megálltam és körbe néztem. Semmi mozgolódás, még egy pisszenést sem lehetett hallani. Valószínűleg ha itt vannak, akkor még levegőt sem vesznek. Benéztem mindenhova még a kicsi reteszeket is átnéztem, bár nem hinném, hogy oda bárki beférne. De mindegy is. Jöhetett a következő szoba. Kinyitottam az ajtót, és valaki üvöltve rá vetette magát a hátamra. Nehézkesen elmásztam -képletesen értve - az ágyig, előre hajoltam és ledobtam a hátamról. Jahnavit. Gondolhattam volna. Mire feleszméltem ő üvöltve újra rám akarta vetni magát csak, hogy én lazán arrébb álltam, és ő arccal a padlóra esett. Mikor földet ért már nem üvöltött , hanem meglepetésében nyikkant egyet. Ami hát valljuk be elég vicces volt. El is nevettem magam. Úgy nézett ki mint egy kiterült béka. Befejeztem a nevetést amikor szenvedve megfordult.Fájdalmas esés lehetett az biztos.
- Miért vetetted rám magad? Volt értelme? -kérdeztem
- Nagyon is! - mondta - Egy szörnyeteg vagy! Azt hittem bántani akarsz! Szavai bevallom fájtak, de nem volt értelme. Mégis miért lettem volna szörny? És azt hitte bántani akartam? Fogalmam sincs honnan szedte ezt.- Miért lennék szörnyeteg? Nem bántanálak téged, ezt mégis miből gondolod?- kérdeztem.
- Láttam mindent. Amit csináltál.
- Tényleg? -csillant fel a szemem - klassz volt igaz?
- Te teljesen megőrültél? Nézz már ki! Mindent elpusztítottál!! A többiek is elbújtak! Miattad. Még anya is utánad ment, és fogalmunk most fogalmunk sincs hol van!- ennél a szavaknál behunyta szemét és sírni kezdett- Valószínűleg meghalt. Megölted.- ennél a mondatnál kinyitotta. Hátratántorogtam, és levegő után kaptam. Még soha nem láttam ilyet a szemeiben. Gyűlöletet. Színtiszta gyűlöletet. Kirohantam a szobából, és a házból is. Amint a lábam elhagyta a küszöböt, körbenéztem. Mindenhol pusztítás nyomai. A fák kicsavarva, a víz eltűnt medréből, a föld szanaszét szórva. Egyszóval katasztrófa. És ezt én műveltem. A szemem megakadt egy sárga folton, az egyik fa törzsénél. Oda rohantam, és a látvány letaglózott. Az anyám feküdt ott. Ebbe még semmi félelmetes nincsen, de a abba, hogy nem lélegzik és a teste csupa zúzódás, horzsolás abba van. És vér. Az Ő vére. A számhoz kaptam a kezem és térdre estem. Kezembe vontam élettelen testét, és magamhoz szorítottam aztán elengedtem, és csak néztem és sírtam. Ott megfogadtam, hogy soha többé nem használom az erőmet. Így, legalábbis biztosan nem.
Tessék itt a 2. rész. Hamarosan fent lesz a következő! Olvassátok! :) N*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése