4.rész

Sziasztok!! Itt is vagyok a  következő résszel :) Jó olvasást!! N*

 *Pár évvel később*

Abból az elhatározásomból, hogy bejárom a világot, és idomítani tanulok, na abból nem lett semmi. Kiderült az, hogy a térkép ősrégi és azóta már vándoroltak. És az is kiderült, hogy pocsék térképolvasó vagyok, mert igazából az erdőn kívül nem jártam nagyon máshol. Hetekig sétálgattam az erdőben, aztán megrekedtem, és a nagy sétámmal csak annyit értem el hogy teljesen eltévedtem.Úgyhogy kénylenen voltam beletörődni, hogy nem megyek sehova. Ezért megtanultam az erdőben élni. Először nagyon nehéz volt minden zajra felkeltem, féltem az állatoktól. Mára ez már nem zavar. Sőt megnyugtatónak találom az erdő csendjét.

Mondjuk télen elég húzós az erdőben lenni, ezért kénytelen voltam keresni egy házat. Amit meg is találtam, amikor sétáltam a folyó mentén. Semmi  mozgást nem láttam a ház körül, így nem láttam semmi akadályát annak, hogy én oda benézzek. És tényleg nem volt ott egy lélek sem. A hátsó ajtón bementem és körülnéztem. Ami először meg akadt a tekintetem, az a kandalló volt. Kicsi volt, de elég nagy ahhoz, hogy télen kellemes meleget tudjon nyújtani nekem. Miután átmentem a túlsó partra, pont akkor érkeztek meg lakói. Ahogy láttam Nagyszülő és az unokái. Az évek alatt azt is észre vettem, hogy csak nyárra jönnek nyaralni, viszont a tél beköveztével elutaznak. Ami nekem pont jól jött. Míg ők nyáron, addig én télen laktam. Szerintem észre sem vették, hogy volt bent valaki lakik, mondjuk nem is adtam rá gyanút, hiszen eltakarítottam magam után és nem is nagyon használtam szinte semmit. Csak  az ágyat meg a kandallót. Na jó,meg azért néha benéztem, a hűtőbe is. De az ételüket nem ettem meg. Mindig vadásztam magamnak. Valamikor íjjal, de  volt amikor csapdát készítettem. Így éltem eddig túl.

Később mikor tovább mentem ráleltem egypár el hagyatott kis kunyhóra, amik elszórtam hevertek. Valószínűleg egy kis falu lehetett régen. Nem tudom, de azt igen, hogy a fa amiből építették nagyon erős, és kitartó. Ezért szétszedtem a házakat, és elhordtam őket. Egy általam megfelelőnek tartott fa tövébe. Felnéztem a fára. Magas volt. Az ágai sűrűn nőttem így felmászni nem volt nehéz. Valószínűleg kitaláltátok mit akarok csinálni, és én is, mindent megterveztem. Fejben. Ami élőben sokkal nehezebben ment, mint azt gondoltam. Több hónapig építettem, fel-le mászkáltam a fán, csináltam létrát(aminek a kötelét az öregéktől vettem kölcsön) is, amikor végre kész lettem.

A házammal. Hogy minek csináltam házat egy fa  tetejére? Egy: mert ott biztonságosabb, nem érhet állat támadás, ami ha földre építettem volna előfordul, kettő: mert mindig is akartam gy házat egy fa tetejére. De ki nem? Bár megérte a sok szenvedés, amíg a házamat csináltam, mégsem ott töltöttem a legtöbb időmet. Hanem a fákon. Nem volt már kedvem elhordani a kimaradt anyagot, ezért ráerősítettem a hátamra pár lécet, kalapácsot, és szöget raktam a zsebembe, majd felmásztam pár fára két ág közé beszögelltem pár pallót, és pihenőt csináltam. Se oldala, se teteje, így rálátok az égre, de alja van ami pont elég, hogy le ne essek. És innen szoktam figyelni mindent. Leginkább az állatokat, erre egy lelket sem láttam, az öregéken kívül. Épp az erdőben tettem meg a szokásos napi vadászatomat, amikor megpillantottam őt.