7.rész

Sziasztok!  Tudom jó sokáig nem írtam részt, amit nagyon sajnálok, Viszont most már heti rendszerességgel hozni fogok részeket, mivel most már tudom mihez akarok kezdeni a történettel, a szereplőkkel . Úgy hogy itt is van a következő rész, remélem tetszik pipáljatok, és iratkozzatok fel! N*


Rátaláltam arra az ösvényre ami kivezet a kis tisztásra, ami tele van gyógynövényekkel. A fejemben már soroltam mi kell ahhoz a seb ne fertőződjön el. Viszont azt is tudom, hogy sürgősen találnom kell egy orvost aki segíthet rajta. Kiértem a tisztás szélére, megálltam egy pillanatra és szememmel veszély után kutattam, de miután nem találtam továbbmentem és leguggoltam. Ismerős növényt kerestem, olyat amit felismerek, de nem találtam azt amire nekem-vagyis a fiúnak- szüksége volt. Továbbsétáltam és egy ismerős növényeket pillantottam meg. Leguggoltam és elkezdtem szedegetni. A szüleim fontosnak tartották, hogy megtanuljak gyógyítani hiszen még kelleni fog. Persze erre én akkor csak legyintettem és azt mondtam dehogy. És most mégis megköszönném nekik, de leginkább anyukámnak hogy megtanította. Anyukám emlékére el fátyolosodott a tekintetem, de aztán gyorsan száműztem a gondolatot majd megráztam a fejem. Eddig is kibírtam nélkülük, a gondolataimat is sikerült másfelé terelnem, most is sikerül. Fel álltam és elindultam vissza a kunyhómhoz, és az ismeretlen fiúhoz. A tisztás szélén azonban egy bokor tövébe vetettem magam majd körbenéztem. A másik oldalon a fák tövéből emberek léptek elő. Hárman talán négyen lehettek, és valamiről beszéltek, és teljesen fel voltak fegyverkezve, kutató tekintetükből ítélve keresnek valakit. Valószínűleg a sebesült fiút. Óvatosan felálltam, majd elsettenkedtem hogy ne csapjak zajt. Mondjuk olyan távolból nem hiszem, hogy bármelyikük is észrevett volna . Rátértem az ismerős ösvényre ami a kunyhómhoz vezetett, majd felkapaszkodtam az ágakra és beléptem az ajtón. A fiú ugyanott feküdt ahol hagytam, és a szorító kötés is csillapította a vérzést valamelyest.Viszont gyanúsan fehér, és verejtékes volt a bőre. Odamentem hozzá, letérdeltem és a sarkamra ereszkedtem. Odanyúltam a kötéshez félrehúztam, hogy megnézhessem. A sebből még lassan szivárgott a vér, és ha nem látom el hamarosan akkor nagy valószínűséggel el is fertőződik. Belenyúltam a mellette lévő vizes tálba a rongyért, kicsavartam , és letöröltem az arcát, kezeit, és csupasz mellkasát. Újra kicsavartam a rongyot és a homlokára tettem. Arrébb másztam majd visszaültem a sarkamra, fogtam egy kis edényt beleraktam valamennyi növényt majd egy kanállal amennyire össze tudtam összemorzsoltam, és a végén egy kis zsírt is beleraktam így lett belőle kenőcs. Leraktam az edényt, felálltam, és tűért meg cérnáért mentem amit még a tóparti házból hoztam el ahogy sok minden mást is. Visszamentem a fiúhoz leültem a tálat odaraktam az oldala mellé. A homlokáról levettem a vizes rongyot, majd belemártottam a tálba majd megint kicsavartam de nem raktam vissza a homlokára. A kötéshez nyúltam óvatosan , és elkezdtem letekerni , amikor már majdnem letudtam róla szenvedni mert hát a hátán nem volt könnyű áthúzni mert rajta feküdt , és emelgetnem kellet, akkor a kezemért kapott. Ijedten belenéztem a szemeibe, szorítása erősebb lett a csuklómon majd teljesen elernyedt és keze vissza esett a padlóra. Kifújtam az addig bent tartott levegőt, valószínűleg újra eszméletét vesztette. Lehúztam a maradék gézt az oldaláról,  és elkezdtem letörölgetni a rászáradt vért. Amikor végeztem a tisztítással elkezdtem bekenni a kenőccsel majd kerestem egy tiszta gézt és újra elkezdtem becsavarni az oldalát. Az épp oldalára  fordítottam a fiút így az oldalán is át tudtam húzni a kötést , majd felálltam. Friss levegőre lesz szükségem,  miközben kimentem az ajtót nyitva hagytam hogy a vér szag kimenjen a kunyhómból. Már esteledett , de nem féltem hiszen az erdőnek ezen a részét már ismertem. Elfordultam a kunyhót tartó fától majd elindultam a kis tóhoz vezető kacskaringós titkos ösvényen  amit csak én ismertem. Mert hogy kettő út volt az egyik amelyiken könnyen és gyorsan el lehet oda jutni, de én a hosszabbat szeretem.Már majdnem elérem a tóhoz amikor az egyik fa mögé behúzódtam. Egy tábortűz fénye világította be a környéket és a körülötte ülő fiúk sutyorgása töltötte be a levegőt. Kinéztem a fa mögül és a négy fiút pillantottam meg akiket a tisztáson is láttam. Valamiről beszélgettek, de nem hallottam miről. Felmásztam a fára majd elhasaltam egy ágon, és ők így pont alattam beszélgettek .A tűz füstje felszállt rám, és köhöghetnékem támadt azonban egy hülye közmondás is eszembe jutott  "szépre száll a füst de bolond aki állja". Fogalmam sincs  ez hogy jutott eszembe, na mindegy. Lehajtottam a fejem és füleltem.
- Mit tegyünk? Már szinte mindenhol kerestük!-mondta egy mérges  hang. Ami egy fekete hajú fiúhoz tartozott
-Nem megyünk tovább! Majd szétválunk és úgy keressük tovább! Valahol itt kell lennie ! Szóval a terv a következő...- itt lehalkította a hangját a barna hajú fiú. Egy kicsit előrébb csúsztam, az ág vészjóslóan nyikorgott alattam. Csak el ne törjön, istenem csak el ne törjön-fohászkodtam magamban. Viszont ekkor egy éles visítás harsant és elnyomta a tűz ropogását.