4.rész

Sziasztok!! Itt is vagyok a  következő résszel :) Jó olvasást!! N*

 *Pár évvel később*

Abból az elhatározásomból, hogy bejárom a világot, és idomítani tanulok, na abból nem lett semmi. Kiderült az, hogy a térkép ősrégi és azóta már vándoroltak. És az is kiderült, hogy pocsék térképolvasó vagyok, mert igazából az erdőn kívül nem jártam nagyon máshol. Hetekig sétálgattam az erdőben, aztán megrekedtem, és a nagy sétámmal csak annyit értem el hogy teljesen eltévedtem.Úgyhogy kénylenen voltam beletörődni, hogy nem megyek sehova. Ezért megtanultam az erdőben élni. Először nagyon nehéz volt minden zajra felkeltem, féltem az állatoktól. Mára ez már nem zavar. Sőt megnyugtatónak találom az erdő csendjét.

Mondjuk télen elég húzós az erdőben lenni, ezért kénytelen voltam keresni egy házat. Amit meg is találtam, amikor sétáltam a folyó mentén. Semmi  mozgást nem láttam a ház körül, így nem láttam semmi akadályát annak, hogy én oda benézzek. És tényleg nem volt ott egy lélek sem. A hátsó ajtón bementem és körülnéztem. Ami először meg akadt a tekintetem, az a kandalló volt. Kicsi volt, de elég nagy ahhoz, hogy télen kellemes meleget tudjon nyújtani nekem. Miután átmentem a túlsó partra, pont akkor érkeztek meg lakói. Ahogy láttam Nagyszülő és az unokái. Az évek alatt azt is észre vettem, hogy csak nyárra jönnek nyaralni, viszont a tél beköveztével elutaznak. Ami nekem pont jól jött. Míg ők nyáron, addig én télen laktam. Szerintem észre sem vették, hogy volt bent valaki lakik, mondjuk nem is adtam rá gyanút, hiszen eltakarítottam magam után és nem is nagyon használtam szinte semmit. Csak  az ágyat meg a kandallót. Na jó,meg azért néha benéztem, a hűtőbe is. De az ételüket nem ettem meg. Mindig vadásztam magamnak. Valamikor íjjal, de  volt amikor csapdát készítettem. Így éltem eddig túl.

Később mikor tovább mentem ráleltem egypár el hagyatott kis kunyhóra, amik elszórtam hevertek. Valószínűleg egy kis falu lehetett régen. Nem tudom, de azt igen, hogy a fa amiből építették nagyon erős, és kitartó. Ezért szétszedtem a házakat, és elhordtam őket. Egy általam megfelelőnek tartott fa tövébe. Felnéztem a fára. Magas volt. Az ágai sűrűn nőttem így felmászni nem volt nehéz. Valószínűleg kitaláltátok mit akarok csinálni, és én is, mindent megterveztem. Fejben. Ami élőben sokkal nehezebben ment, mint azt gondoltam. Több hónapig építettem, fel-le mászkáltam a fán, csináltam létrát(aminek a kötelét az öregéktől vettem kölcsön) is, amikor végre kész lettem.

A házammal. Hogy minek csináltam házat egy fa  tetejére? Egy: mert ott biztonságosabb, nem érhet állat támadás, ami ha földre építettem volna előfordul, kettő: mert mindig is akartam gy házat egy fa tetejére. De ki nem? Bár megérte a sok szenvedés, amíg a házamat csináltam, mégsem ott töltöttem a legtöbb időmet. Hanem a fákon. Nem volt már kedvem elhordani a kimaradt anyagot, ezért ráerősítettem a hátamra pár lécet, kalapácsot, és szöget raktam a zsebembe, majd felmásztam pár fára két ág közé beszögelltem pár pallót, és pihenőt csináltam. Se oldala, se teteje, így rálátok az égre, de alja van ami pont elég, hogy le ne essek. És innen szoktam figyelni mindent. Leginkább az állatokat, erre egy lelket sem láttam, az öregéken kívül. Épp az erdőben tettem meg a szokásos napi vadászatomat, amikor megpillantottam őt.

3.rész

Sziasztok! Tudom, hogy eltűntem egy kis időre, de most itt vagyok az új résszel.Rövid lett de  most már rendszeresen fogok 2-3 naponta felrakni új részt. :) Úgyhogy vagy pénteken vagy szombaton hozok részt.Addig olvassátok sokan! N* :)




Miután megtaláltam anyám holtestét, úgy döntöttem elhagyom az otthonom, és felkeresem  törzseket. Hátha segítenek tanulni. Visszarohantam a házba, felmentem az emeletre egyenesen be a szobámba. Fogtam a hátizsákom és belepakoltam a fontos dolgokat.
Lementem a konyhába előkerestem a gyufát és elraktam. Kitudja még jó is lehet. Kimentem megkerültem a házat, és bementem a fészerbe. Körülnéztem, és azon gondolkodtam mit vigyek még ami segíthet túlélnem kint az erdőben amikor úton vagyok. Kötél, az biztosan kell, szöget és kalapácsot is raktam el meg még pár hasznos dolgot amit találtam. Biztos ami biztos.
Kimentem, és becsuktam az ajtót, már az erdő szélénél jártam, amikor eszembe jutott valami. A víz tekercsek. Még anyám mutatta nekünk amikor kicsik voltunk. Vagyis nekem nem mert, ugye én nem tudtam idomítani, így kénytelen voltam meglesni, hogy hol tartja. Mekkora szerencse, hogy ez időben eszembe jutott .Abból legalább tanulhatok egyedül is! Úristen de hülye vagyok,hogy ez miért nem jutott eszembe hamarabb? Ledobtam a hátizsákom a hátamról, és szaladtam a ház felé. Berontottam, felmentem az emeletre a szüleim szobájába.
Megkerestem anyám szekrényét kinyitottam és letérdeltem. Ránehezedtem az oldalára és ahol nyikorgott, ott meg próbáltam fel feszíteni. Nem sikerült, körbenéztem, hogy mit is használhatnék, és megláttam egy nagy vékony ezüst keresztet. Na az pont jó lesz. Remélem isten megbocsát. Újra letérdeltem. beraktam abba a kis résbe a keresztet, és megfeszítettem. Nehezen, de engedett. Félre raktam a keresztet, megfogtam az alját és azt is félre raktam. Az aljában volt egy kis retesz, abban tartotta a víz törzse tekercseket. Nem sok volt csak pár darab , de nekem ennyi is elég az alapokhoz. Kivettem az összeset, visszaraktam az alját, felálltam és kimentem a házból. Megkerestem a hátizsákom,  előkerestem a térképet-amin be vannak jelölve a törzsek helye-  és úgy döntöttem először a víz törzsét keresem meg. Ami nyugatra van .Valószínűlegg nagy út vár rám.  Hát akkor, útra fel.

2. rész

Mint utólag kiderült, anyám tényleg utánam jött beszélni velem. Habár már soha többé nem tudhatom meg, hogy mit. Az is kiderült-utólag-, hogy megint Avatár állapotba kerültem. És fogalmam sincs, hogy hogyan.

Hazafelé tartottam, és boldog voltam. Végre szabadjára engedhettem az erőmet úgy isten igazából. És a fal -amibe állandóan beleütköztem -, már csak egy romhalmaz. Semmi sem akadályozhat meg ebben, hogy az erőmet újra, és újra szabadjára engedjem. Megérkeztem a házunkhoz.

Amint beléptem az ajtón, síri csend fogadott.Egy lelket sem láttam.
- Hahó - kiáltottam. Senki. Klassz, azért megpróbálom még egyszer.
- Hahóó Izha vagyok! Valaki?? - Újra senki. Csattanás. Valami leesett. Szóval mégis itt vannak valahol. Halk szitkozódást halottam fentről. Felnéztem a lépcsőn, megfogtam a korlátot és lassan elindultam fel. Amint felértem, megálltam és füleltem. Semmi. Összesen három szoba van fent. Valószínűleg az egyikben bújtak el. De minek? Na, amint megtalálom őket ezt feltétlen megkérdezem. Bementem az első szobába. Ez Jahnavi szobája. Besétáltam a szoba közepébe,  megálltam és körbe néztem. Semmi mozgolódás, még egy pisszenést sem lehetett hallani. Valószínűleg ha itt vannak, akkor még levegőt sem vesznek. Benéztem mindenhova még a kicsi reteszeket is átnéztem, bár nem hinném, hogy oda bárki beférne. De mindegy is. Jöhetett a következő szoba. Kinyitottam az ajtót, és valaki üvöltve rá vetette magát a hátamra. Nehézkesen elmásztam -képletesen értve - az ágyig, előre hajoltam és ledobtam a hátamról. Jahnavit. Gondolhattam volna. Mire feleszméltem ő  üvöltve újra rám akarta vetni magát csak, hogy én lazán arrébb álltam, és ő arccal a padlóra esett. Mikor földet ért már nem üvöltött , hanem meglepetésében nyikkant egyet. Ami hát valljuk be elég vicces volt. El is nevettem magam. Úgy nézett ki mint egy kiterült béka. Befejeztem a nevetést amikor szenvedve megfordult.Fájdalmas esés lehetett az biztos.
- Miért vetetted rám magad? Volt értelme? -kérdeztem
- Nagyon is! - mondta - Egy szörnyeteg vagy! Azt hittem bántani akarsz! Szavai bevallom fájtak, de nem volt értelme. Mégis miért lettem volna szörny? És azt hitte bántani akartam? Fogalmam sincs honnan szedte ezt.- Miért lennék szörnyeteg? Nem bántanálak téged, ezt mégis miből gondolod?- kérdeztem.
- Láttam mindent. Amit csináltál.
- Tényleg? -csillant fel a szemem - klassz volt igaz?
- Te teljesen megőrültél? Nézz már ki! Mindent elpusztítottál!! A többiek is elbújtak!  Miattad. Még anya is utánad  ment, és fogalmunk most fogalmunk sincs hol van!- ennél a szavaknál behunyta szemét és sírni kezdett- Valószínűleg meghalt. Megölted.- ennél a mondatnál kinyitotta.  Hátratántorogtam, és levegő után kaptam. Még soha nem láttam ilyet a szemeiben. Gyűlöletet. Színtiszta gyűlöletet. Kirohantam a szobából, és a házból is. Amint a lábam elhagyta a küszöböt, körbenéztem. Mindenhol pusztítás nyomai. A fák kicsavarva, a víz eltűnt medréből, a föld szanaszét szórva. Egyszóval katasztrófa. És ezt én műveltem. A szemem megakadt egy sárga folton, az egyik fa törzsénél. Oda rohantam, és a látvány letaglózott. Az anyám feküdt ott. Ebbe még semmi félelmetes nincsen, de a abba, hogy nem lélegzik és a teste csupa zúzódás,  horzsolás abba van. És vér. Az Ő vére. A számhoz kaptam a kezem és térdre estem. Kezembe vontam élettelen testét, és magamhoz szorítottam aztán elengedtem, és csak néztem és sírtam. Ott megfogadtam, hogy soha többé nem használom az erőmet. Így, legalábbis biztosan nem.

Tessék itt a 2. rész. Hamarosan fent lesz a következő! Olvassátok! :) N*

1.Rész

A házban ébredtem. Pontosabban a szobámban, az ágyamban. Halk suttogást hallottam körülöttem. Az egyik hang azt kérdezte.
- Mikor ébred már fel? Órák óta csak fekszik és nem mozdul!-Na igen ez biztos Janhavi.
- Pszt! Te hülye, még felkel!!-Ez meg Roshan.
- Késő-mondtam és kinyitottam a szemem, és felültem. Amint észre vettek anyám aggódva megkérdezte.
- Hogy érzed magad?
- Jól, nagyon is jól szinte majd kicsattanok-vigyorogtam. A következő kérdés Roshan tette fel.
- Hallod, hogyan csináltad azt ott kint? Hm?
-Nem tudom , egyszerűen csak csináltam- mondtam. Kikeltem az ágyból és nagyot nyújtózkodtam.
- De nem a nagy víz oszlopot vagy mit, bár az nagyon király volt hanem, hogy világított a szemed!

- Miii?? Világított a szemem? Ezt meg honnan veszed?- kérdeztem.
- Hát láttam!-vágta rá- És Jahnavi is látta! Odafordultam az említetthez megerősítést várva, mire ő bólintott.
- Klassz-ironizáltam- kiderült, hogy vízidomár vagyok és a szemem is világít! Mi jöhet még? Következő pillanatban megszólalt az apám.
- Én tudom  mi lehetsz- mondta-  Amíg aludtál a testvéreid elmeséltek pár dolgot amit láttak és én utána néztem pár könyvben.Kislányom te vagy a következő Avatár!
Mi? Hallottam már az Avatárrol, arról is még, hogy az a valaki a víz törzsébe fog születni, de nem gondoltam volna, hogy én leszek az. Hiszen eddig még a vizet sem tudtam idomítani, nemhogy a tűzet,földet, és a levegőt. Hát ez kész őrület!De kezdtem érteni, hogy miért is jelent meg előttem az a sok ember/szellem méghozzá világító szemmel. Ezek szerint azért láttam olyan  jól a víz alatt. Mert világított a szemem.  Aha. Mindegy is. Csak azt nem tudom kik azok a személyek akik megjelentek. Ezt meg is említettem.
- Apa! Nekem izé volt egy látomás félém a víz alatt. Rengeteg embert, vagy szellemet láttam. Akiknek szintén világított a szeme.
- Ö..hm - dörzsölte a halántékát apám - valószínűleg az előző Avatárok lelkei lehettek, de nem vagyok biztos benne, bár mással nem lehet megmagyarázni. Mindegy is -mondta
- De! -tette fel  az ujját Roshan - akkor eddig miért nem tudott idomítani? Én, és Jahnavi tudtunk! Akkor ő miért nem? Erre a kijelentésre  a nővéreim gyanakodva, a szüleim pedig rémülten néztek rám.
- Mivan? Én nem tudom miért! Várj - és ekkor leesett - Azt hiszitek csak megjátszottam magam? Hogy nem tudok?
- Hát lehetséges - mondta bizonytalan hangon Janhavi.
- Biztos azért tudtad annyira a mozdulatokat, csak direkt nem akartad elmondani!- vádolt meg Roshan.
- Ezt te sem gondolod komolyan!! Szerinted nekem jó volt CSAK nézni benneteket? Hogy milyen jók vagytok, folyamatosan fejlődtetek, agyon dicsértek benneteket és szerinted én csak megjátszottam?? Hát köszönöm. Nem ezt vártam volna tőletek. Azzal kiviharzottam a szobából. Amint kiértem az ajtón, futásnak eredtem. Még hallottam, ahogy utánam kiabálnak, de nem értettem mit. De őszintén nem is érdekelt. Akkor még nem. Futottam ahogy csak bírtam, és nem tudtam nem észre venni, hogy gyorsabban mint szoktam. Ettől függetlenül mérges voltam. Nagyon mérges. Hogy képzelnek ilyet gondolni rólam, hiszen eltűrtem, hogy folyamatosan az orrom alá dörgölik, ők márpedig jobbak mint én. Mert tudtak vizet idomítani. Na és ? Én most már mind a négyet tudom! Hah! Na ehhez mit szóltok? Oh megvan! Féltékenyek lesztek és máris gyanúsítgatok. Na szép. Amíg ezeket végig gondoltam, addig kiértem a folyóhoz. Ami enyhén szólva elég zavaros volt.

Ránéztem a gyorsan áramló folyóra, ahogy néhol felcsap a hullám és eltűnik. Majd újra elő bukkan. nem voltam mérges. inkább csalódott. De már nem is érdekel. Úgy döntöttem kipróbálom az erőm, ha már én vagyok az Avatár. Hirtelen gyors mozdulatsorokat végeztem azokat amikre emlékeztem, és  a víz meglepően jól válaszolt mozdulataimra. Hatalmas hullámokat keltve ezzel. Ami nagyon tetszett. Többet akartam. Még több mozdulatsorba kezdtem, és a víz gyönyörű dolgokat művelt.

Aztán -számomra- ismeretlen mozdulatsorokat végeztem és a levegő elkezdett erősen fújni. Itt teljesen elvesztettem az eszemet. Felemeltem a kezem, és elemelkedtem a talajtól. Körkörös mozdulatokat csináltam a kezemmel ezzel egy tornádót keltve magam alatt. Aminek én voltam a tetején. És mindent láttam. Az egész völgyet ahol éltünk. Végül még gyorsabban csináltam. Hatalmas orkán erejű szél keletkezett. És elvesztettem a kontrollt. Amit nem kellet volna. Mert ez okozta anyám vesztét.



Ez lenne az első rész! Remélem tetszik! :) N*

Prológus

Kilenc éves koromban egyáltalán nem éreztem magam különlegesnek. Nővéreim, szüleim mind vízidomárok.

Én nem. Akárhányszor próbáltam meg akármelyik elemmel nem sikerült. Úgy éreztem falba ütközöm. Méghozzá jó vastag falba. Kilenc évig néztem ahogy a szüleim tanítják nővéreimet, de én nem tehettem semmit csak figyeltem. Ezáltal szinte az összes mozdulatot megjegyeztem.  Néha még én is gyakoroltam velük, ám amikor nekik sikerült-nekem persze nem- akkor csak sajnálkozva néztek rám. Egészen idáig nem tudtam egy elemmel sem bánni. Ám ez megváltozott!

Tisztán emlékszem mindenre abból a napból. Testvéreim  kimentek a partra gyakorolni az új mozdulatokat. Én meg persze mentem utánuk. Kerestünk egy jó helyet a part mentén , s míg ők bemelegítettek addig egy nagy kő után kerestem amire leülhetek.Mikor megtaláltam, kényelmesen elhelyezkedtem rajta és leültem. Igaz még csak bemelegítettek de a mozgásuk-kecses de erőteljes- így is teljesen elbűvölt. Mikor végeztek a bemelegítéssel akkor szokás szerint egy párbajjal fejezik be. Ami valljuk be igen szórakoztató. Az egyik mozdulatnál Jahnavi-a kisebbik nővérem-  felemelte a kezét ezáltal egy nagy vízgömb emelkedett ki a vízből, a kezét hátrahúzta de olyan gyorsan, hogy elvesztette a kontrollt a vízgömb felett így az a háta mögé csapódott. Egyenesen nekem. A nagy vízgömb hasba vágva engem hátra dobott egyenesen bele a folyó közepébe. És ez mind nagyon gyorsan történt, annyira, hogy mire felocsúdhattam volna már a folyó alján voltam. Elkezdtem felfelé kapálózni de ebben meg akadályozott az, hogy a lábam köré tekeredett valami, azt hiszem hínár lehetett. Akárhogy is rúg-kapáltam nem sikerült leszedni a lábamra tekeredett hínárt. Ez elég nevetséges volt. Merthogy ilyen csak a könyvekben van, a való életben ilyen nincs. Bár úgy látszik mégis van. Míg ezen gondolkodtam kezdett elfogyni az oxigén a tüdőmből. Ami nem jó jel. Kiabálásokat hallottam fentről és azt láttam, hogy egy nagy hullám elhúz a fejem felett. Igen valószínűleg a nővéreim jöttek be keresni. Nyitottam a számat, hogy kiáltsak 'itt vagyok miért nem vesztek észre?'. De ez rossz ötlet volt. Ugyanis fulladozni kezdtem. Egy a levegő hiány miatt, kettő, a víz miatt amit nyeltem. Kezdtem pánikba esni amikor elájultam. Az utolsó gondolatom az volt 'na ezt jól összehoztam'. Meglepetésemre nem sötétség fogadott hanem az ellenkezője. Fény.

Kinyitottam a szemem, és rengeteg  ember/szellem lebegett előttem. Az összesnek világított a szeme, a férfiakon különös jelek voltak festve, a fejükön egy nyíl, ami szintén világított. Úgy éreztem a világ összes tudása az enyém. Már ami az idomítást illeti. Már nem éreztem magam jelentéktelennek, inkább az ellenkezőjének. Úgy éreztem igenis érek valamit. Ekkor visszakerültem a vízbe kinyitottam a szemem, és tisztán láttam a víz alatt mindent. Felemeltem a kezem majd a testemhez szorítottam, és szinte kilőttem a vízből hatalmas víz oszlopot húzva magam után.  A víz felett lebegve 20-25 méterrel hátra nyomtam a kezem és a part felé vettem az irányt. Amint kiértem a partra lassan felemeltem a karom így leereszkedtem, a földre. És amint a lában talajt ért elájultam. Így lettem én a négy elem mestere. Hogy hogyan is lehetséges ez? Majd kiderül. A nevem Izha. És én vagyok az Avatár.


Ha tetszett  pipálj! :) N*