9.rész

Tadaaaam!! Jó sokáig várattalak titeket, mire megírtam ezt a részt. De most itt van és remélem tetszik.Olvassátok, iratkozzatok fel, és pipáljatok! :)N*



Ott álltam bambán és csak bámultam a hosszú késre. Fogalmam sincs miért akar megölni, mert valószínűleg a nem kenyeret akarta vele megvajazni. Nála hálátlanabb emberrel még nem igazán találkoztam, bár az ismerőseim köre igen csekély, de ez mindent felülmúl. Na jó, ezt nem fogom hagyni, ha ennyire utál a nagy semmiért, akkor okot kell adnom neki. Megfordulok és elindulok, a táboruk felé. Az egyik fán felállítottam magamnak egy pihenőt, ahová elrejtőzhetek. A tervem körvonalai kezdtek kirajzolódni a fejemben, és útközben elkezdtem gyűjtögetni a kavicsokat, és a makkokat, meg konkrétan amit csak találtam. Elértem a táborhelyükhöz, megkerestem azt a fát, ahová felszereltem, és elkezdtem felmászni rá. Már majdnem felértem csak egy padlóból álló pihenőhelyemre, amikor visszaérkeztek, és elégedetten vettem észre, hogy szinte az összes arcon elégedetlenséget és bosszúságot láttam. Túljártam az eszükön, és elkapni sem tudtak engem, valószínűleg megint az tervezik hogy majd valahogy tőrbe csalnak és elkapnak,de én tudni fogok mindenről. Eddig ők szórakoztak velem most én fogok velük. Felmásztam a helyemre, törökülésbe leültem a fadeszkákra, és elkezdtem kipakolni azt ami a zsebemben volt. Szépen sorba raktam őket, majd kimásztam az ágra, ami elég vastag volt ahhoz hogy ne törjön le a súlyom alatt. Lenéztem és láttam, hogy pakolásznak, nagy esélyét láttam annak, hogy hamarosan indulni készülnek. De nem hagyhattam őket elmenni. Még egy ideig biztosan nem, és bár ódzkodtam az érzéstől, mégis hét éve ők az első emberek akikkel találkoztam. Szomorú bevallanom de nagyon magányos voltam, néha voltak napok amikor embereket láttam, és biztos voltam benne, hogy kezdtek begolyózni. Persze imádok az erdőben lenni, imádom a csendet és ezt a nyugodt környezetet,de már változást akartam. Kiszakadni ebből az ördögien gyönyörű körből. Gondolataim a lent vitatkozó fiúkra terelődött, és biztos voltam benne nekik közük lesz ehhez a változáshoz. Kinyúltam és a markomba fogtam egy makkot, kinyújtottam a bal kezem, a hálátlan tarkóját vettem célba majd eldobtam. Megmerevedtem, és vártam hogy célt találjon, ami sikerült is. Tarkójához kapott, a beszélgetés megállt és csodálkozva néztek, hogy mi történt. Most a göndört vettem célba Harryt azt hiszem így szólították, lendítettem a karom és el is találtam a szemét. Szemére szorította a kezét, és nagyon mérgesnek tűnt.
-Itt van valahol, kapjátok el-üvölti, azt hiszem sokkal mérgesebb annál mint hittem. A többiek azonnal figyelni kezdtek, de nem vett észre senki. Mindenki a bokrokat fürkészte és kezdtek szétszóródni. Ezt nem engedhettem, gyorsan tennem kellet valamit, de mire újra támadásba lendülhettem volna a két fiú kifutott a bokrok közül, nyomukban Bobbal.Kezdem megkedvelni azt a disznót.
-Már megint?-kiált fel. Bob amilyen hirtelen feltűnt, olyan hirtelen vált kámforrá. Nevetni kezdtem hangosan, és a számhoz kaptam, de már késő volt észre vettek. A kövek kiestek a kezemből, lemászni már értelmetlen volna úgyis elkapnak. Mivel fenn a fán kellő biztonságban voltam így hát visszaültem a helyemre és onnan vártam meg mit fognak lépni. Odaértek és körbe állták a fát amin ültem és valamire vártak. Valószínűleg arra hogy lemenjek de arra várhatnak.
-Nem akarsz lejönni?- kérdezi a szőke.
-Jó nekem itt is- mondom és hogy idegesítsem őket még a lábamat is elkezdtem lóbálni.
-Gyere le.- mondja de én a fejemet rázom.
- Nem fogunk bántani, ígérem -bizonygatja, de a többiek ránéznek - én legalábbis nem foglak helyesbít.
Már kezdtem unni a helyzetet, úgyhogy a maradék kő, ami nem a földön végezte elkezdem ledobálni hozzájuk.
-Na jó, elegem van felmegyek és leszedem onnan-mordult fel a göndör, és mielőtt mászni kezdett volna a fák közül egy sötét alak lépett elő.
- Arra semmi szükség- mondja és meglendíti a kezét és egy bárdot enged szabadjára ami nagy sebességgel száguld felém. Időm sincs reagálni, a bárd mellettem hasítja ketté az ágat és én leesek a földre egyenesen az ellenség lábai elé. Az esés a szusz is kiszorítja belőlem, felnézek egyenesen az önelégülten vigyorgó fiúk arcába.
- Tudjátok fiúk, a megbocsájtás jót tesz a léleknek.

8.rész

Sziasztok! Meg is hoztam a következő részt! Nagyon örülők annak az egy feliratkozónak, és kommentelőnek! Részben neki is köszönhető ez a rész, mert a kommentjétől annyira feldobódtam, hogy muszáj volt írnom még egy részt! Úgyhogy itt is van, ez a rész neked íródott Kami!A 7.rész végét átírtam , úgyhogy ha te az első változatot olvastad akkor most olvasd el megint de csak a végét, mert csak azt írtam át. Jó olvasást pipáljatok iratkozzatok fel! N* 


Elnéztem abba az irányba ahonnan a hang jött és a bokrok közül előrontott egy vaddisznó, pontosabban az a vaddisznó amelyik megkergetett. Összehúztam a szemem és úgy figyeltem az alattam zajló eseményeket. A kis csapat felugrott, és a kis vadászkutya -amit eddig nem vettem észre- ugatni kezdett majd elmenekült be a susnyásba. Bátor kutya az már biztos. A vaddisznó Bob -mert, hogy így kereszteltem el- körbe-körbe futkározott és jól megkergette a fiúkat. Volt amelyik belement a vízbe ahová Bob nem követte és egy szőke aki szintén felmászott egy fára, de a többiek meg rohangáltak. Be kellet fognom a számat , hogy a jelenet láttán ne nevessek fel. Ami nehéz volt mert egyensúlyoznom is kellet a fán hogy le ne essek, viszont nem mertem hangosan nevetni mert valamelyik éles fülű még a végén észrevesz és annak nem lenne jó vége. Bob eltűnt az erdőben, és a fiúk kezdtek egy kicsit észhez térni. Úgyhogy itt az ideje, hogy lelépjek. Felültem az ágon és odamásztam a törzséhez, majd lassan elkezdtem ereszkedni. Puhán értem földet, körbe néztem, de nagyon senki nem figyelt rám. Megfordultam és futva visszaindultam. Amikor rátértem az ismerős ösvényre, felhúztam az orromat amikor megpillantottam a fámat. Még mindig véres volt amit ideje lenne végre letakarítani. Az oldalamhoz nyúltam, kipattintottam a flaskám tetejét majd erősen koncentrálni kezdtem, megmozgattam az ujjaimat,és egy fejméretű vízgömb emelkedett a levegőbe. A kezemet a fához irányítottam gyorsan, a vízgömb neki csapódott a törzsének és lemosott róla egy kis véres részt. Örömömben hogy sikerült valamit produkálnom egy nevetéssel koronáztam. Már nyúltam az oldalamhoz majd megint a fához közelítettem a kezem de semmi nem történt. Lenéztem az oldalamra, lenyúltam és kivettem a tartójából, és fejjel lefelé fordítottam. Pár csepp víz kicsepegett a száján de semmi több. Na ez is most fogy ki. Visszaraktam a helyére és felmásztam a kunyhómhoz. Beléptem az ajtón és meg is torpantam. A fiú eltűnt és hűlt helye maradt csak. Odamentem ahol feküdnie kellene. Körbefordultam és észrevettem a hiányosságokat. Jó pár holmim eltűnt például az étel, amit nagy nehézségek árán vadásztam le, a íjam, és nyilam is. A fenébe. Megkordult a gyomrom, és eszembe jutott, hogy ma  még nem is ettem valami sokat. teljesen lefoglalt a fiú gondozása. Megfordultam és elkezdtem lemászni. Az utolsó fokoknál tartottam amikor meguntam a mászást  és leugrottam. Dühösen értem földet, majd elindultam a tó irányába. Hogy mer meglopni, azok után amiket tettem érte, segítettem rajta, ápoltam és rengeteg időmet pazaroltam rá. Ahogy közeledtem a tó felé már csaknem beesteledett. A fiúk hálózsákokban aludták körbe a kialudt tábortüzüket. Egyik sem mozdult úgyhogy óvatosan beléptem a körbe és megnéztem az arcokat. Egyik sem hasonlított a fiúra, úgyhogy készültem kimenni a kis "körükből" és szerencsémre sikerült rálépnem egy kis ágra, Ami egy reccsenéssel ketté tört a lábam alatt.Behunytam a szemem és magamban átkoztam mindent. Óvatosan felemelem a lábam és körbe fordulok. Csak az egyik fiú fordult a másik oldalára, azon kívül nem mozdult egyik sem és valószínűleg még mindig alszanak. Szép lassan elsétálok, és a tisztás felé veszem az irányt. Közben folyton a környéket kutattam a tekintetemmel hátha meglátom az alakját. Kiértem a tisztás szélére és elkezdtem befelé menni. Amikor középre értem megtorpantam és körbefordultam. Mozgást érzékeltem a szemem sarkából, arra fordultam mire az a valami nekiugrott a lábamnak, és meg léptem volna de elbotlottam és hanyatt vágódtam. Az a valami- ami az elszökött farkaskutya volt- elkezdte nyalogatni az arcomat és a mellkasomon ugrált és ugatott. Nevetve forgattam az arcom jobbra-balra a kutya nyelve elől aztán lelöktem magamról és felültem. Elkezdtem simogatni, mire a kutyus-Fred mert ezt találtam ki neki- hálásan csóválta a fejét.- Ki a jó kutyus Fred? Na ki ?- Erre a kutya abbahagyta a farkcsóválást és oldalra fordította a fejét.
- Mivan, nem tetszik a Fred? Pedig olyan Fredesen nézel ki- mosolyogtam az állatra. Felugatott majd kiszaladt az ölemből és a tisztás széle felé vette az irányt, majd eltűnt a fák között. Megvontam a vállam, és feltápászkodtam a földről. Elindultam a másik irányba majd eltűntem én is a fák sűrűjében. Órák hosszat sétálgattam az erdőben, a fiú után kutatva, de az szőrin-szálán eltűnt. Ha meg nem találták már biztosan hallott. Már majdnem odaérem a fámhoz, hogy végre aludhassak amikor zörgés ütötte meg a fülemet. Megtorpantam és behúzódtam egy fa mögé majd óvatosan kilestem. Körbenéztem és látszólag semmi nem változott, majd alaposabban szemügyre vettem mindent és megláttam a fiúkat, különböző helyeken rejtőzni a kunyhóm körül, pedig nekik most aludniuk kellene. Valami fémesen csillant az egyik bokor mögül, odakaptam a fejem és egy hosszú vékony pengét szorongató kezet vettem észre. A kézhez egy arc is tartozott, méghozzá a sebesült fiú arca.

7.rész

Sziasztok!  Tudom jó sokáig nem írtam részt, amit nagyon sajnálok, Viszont most már heti rendszerességgel hozni fogok részeket, mivel most már tudom mihez akarok kezdeni a történettel, a szereplőkkel . Úgy hogy itt is van a következő rész, remélem tetszik pipáljatok, és iratkozzatok fel! N*


Rátaláltam arra az ösvényre ami kivezet a kis tisztásra, ami tele van gyógynövényekkel. A fejemben már soroltam mi kell ahhoz a seb ne fertőződjön el. Viszont azt is tudom, hogy sürgősen találnom kell egy orvost aki segíthet rajta. Kiértem a tisztás szélére, megálltam egy pillanatra és szememmel veszély után kutattam, de miután nem találtam továbbmentem és leguggoltam. Ismerős növényt kerestem, olyat amit felismerek, de nem találtam azt amire nekem-vagyis a fiúnak- szüksége volt. Továbbsétáltam és egy ismerős növényeket pillantottam meg. Leguggoltam és elkezdtem szedegetni. A szüleim fontosnak tartották, hogy megtanuljak gyógyítani hiszen még kelleni fog. Persze erre én akkor csak legyintettem és azt mondtam dehogy. És most mégis megköszönném nekik, de leginkább anyukámnak hogy megtanította. Anyukám emlékére el fátyolosodott a tekintetem, de aztán gyorsan száműztem a gondolatot majd megráztam a fejem. Eddig is kibírtam nélkülük, a gondolataimat is sikerült másfelé terelnem, most is sikerül. Fel álltam és elindultam vissza a kunyhómhoz, és az ismeretlen fiúhoz. A tisztás szélén azonban egy bokor tövébe vetettem magam majd körbenéztem. A másik oldalon a fák tövéből emberek léptek elő. Hárman talán négyen lehettek, és valamiről beszéltek, és teljesen fel voltak fegyverkezve, kutató tekintetükből ítélve keresnek valakit. Valószínűleg a sebesült fiút. Óvatosan felálltam, majd elsettenkedtem hogy ne csapjak zajt. Mondjuk olyan távolból nem hiszem, hogy bármelyikük is észrevett volna . Rátértem az ismerős ösvényre ami a kunyhómhoz vezetett, majd felkapaszkodtam az ágakra és beléptem az ajtón. A fiú ugyanott feküdt ahol hagytam, és a szorító kötés is csillapította a vérzést valamelyest.Viszont gyanúsan fehér, és verejtékes volt a bőre. Odamentem hozzá, letérdeltem és a sarkamra ereszkedtem. Odanyúltam a kötéshez félrehúztam, hogy megnézhessem. A sebből még lassan szivárgott a vér, és ha nem látom el hamarosan akkor nagy valószínűséggel el is fertőződik. Belenyúltam a mellette lévő vizes tálba a rongyért, kicsavartam , és letöröltem az arcát, kezeit, és csupasz mellkasát. Újra kicsavartam a rongyot és a homlokára tettem. Arrébb másztam majd visszaültem a sarkamra, fogtam egy kis edényt beleraktam valamennyi növényt majd egy kanállal amennyire össze tudtam összemorzsoltam, és a végén egy kis zsírt is beleraktam így lett belőle kenőcs. Leraktam az edényt, felálltam, és tűért meg cérnáért mentem amit még a tóparti házból hoztam el ahogy sok minden mást is. Visszamentem a fiúhoz leültem a tálat odaraktam az oldala mellé. A homlokáról levettem a vizes rongyot, majd belemártottam a tálba majd megint kicsavartam de nem raktam vissza a homlokára. A kötéshez nyúltam óvatosan , és elkezdtem letekerni , amikor már majdnem letudtam róla szenvedni mert hát a hátán nem volt könnyű áthúzni mert rajta feküdt , és emelgetnem kellet, akkor a kezemért kapott. Ijedten belenéztem a szemeibe, szorítása erősebb lett a csuklómon majd teljesen elernyedt és keze vissza esett a padlóra. Kifújtam az addig bent tartott levegőt, valószínűleg újra eszméletét vesztette. Lehúztam a maradék gézt az oldaláról,  és elkezdtem letörölgetni a rászáradt vért. Amikor végeztem a tisztítással elkezdtem bekenni a kenőccsel majd kerestem egy tiszta gézt és újra elkezdtem becsavarni az oldalát. Az épp oldalára  fordítottam a fiút így az oldalán is át tudtam húzni a kötést , majd felálltam. Friss levegőre lesz szükségem,  miközben kimentem az ajtót nyitva hagytam hogy a vér szag kimenjen a kunyhómból. Már esteledett , de nem féltem hiszen az erdőnek ezen a részét már ismertem. Elfordultam a kunyhót tartó fától majd elindultam a kis tóhoz vezető kacskaringós titkos ösvényen  amit csak én ismertem. Mert hogy kettő út volt az egyik amelyiken könnyen és gyorsan el lehet oda jutni, de én a hosszabbat szeretem.Már majdnem elérem a tóhoz amikor az egyik fa mögé behúzódtam. Egy tábortűz fénye világította be a környéket és a körülötte ülő fiúk sutyorgása töltötte be a levegőt. Kinéztem a fa mögül és a négy fiút pillantottam meg akiket a tisztáson is láttam. Valamiről beszélgettek, de nem hallottam miről. Felmásztam a fára majd elhasaltam egy ágon, és ők így pont alattam beszélgettek .A tűz füstje felszállt rám, és köhöghetnékem támadt azonban egy hülye közmondás is eszembe jutott  "szépre száll a füst de bolond aki állja". Fogalmam sincs  ez hogy jutott eszembe, na mindegy. Lehajtottam a fejem és füleltem.
- Mit tegyünk? Már szinte mindenhol kerestük!-mondta egy mérges  hang. Ami egy fekete hajú fiúhoz tartozott
-Nem megyünk tovább! Majd szétválunk és úgy keressük tovább! Valahol itt kell lennie ! Szóval a terv a következő...- itt lehalkította a hangját a barna hajú fiú. Egy kicsit előrébb csúsztam, az ág vészjóslóan nyikorgott alattam. Csak el ne törjön, istenem csak el ne törjön-fohászkodtam magamban. Viszont ekkor egy éles visítás harsant és elnyomta a tűz ropogását.

6.rész

Sziasztok!! Átléptük a 400 megtekintést!Ennek örömére  itt is van a következő rész! Pipáljatok sokat!! És várom a feliratkozókat is :) N*

A vizet bámulom, azt a részt ahol a férfi arcot láttam.Valószínűleg napszúrást kaptam, és hallucinálok. Még egy darabig nézem a halak úszkálását, amikor úgy döntök, hogy próbálgatom  az erőmet. Felállok, felemelem mindkét kezemet és a vízre koncentrálok.

Lassan elkezdem felemelni a kezem, és egy suta vízgömb emelkedik ki a vízből. Elvigyorodom, és feljebb emelem a kezem majd lassan oldalra közelítek vele a part felé. Folyamatosan folyik ki belőle a víz, a gömb alakját is alig tartja folyamatosan hullámzik. A  gömb a part felett hullámzott, amikor egy madár raj felrepült az egyik fáról. Ugrottam egyet, és a vízgömb amely eddig a part felett lebegett, most ráesett egy kis farkaskutyára, aki eddig azt figyelte mit csinálok. Szemrehányóan nézett rám,majd megrázta magát, és elfutott. Még néztem utána amikor éles visítást hallottam és lábdobogást.

Megfordultam, és azt látom, hogy egy nagy vaddisznó visítva rohan felém félelmetesen közelről. Megfordulok és eszevszetten elkezdek futni. A fák között szlalomozom és egy olyat keresek amire feltudok mászni. Meglátom a fát, nekivetem a talpam a törzsének, felhúzom magam, és mászok felfelé. A vaddisznó végig követett és idegesítően visított hozzá. Amikor kellő távolság lett köztem és az állat között alaposabban szemügyre vettem. Fekete durva szőre, nagy agyarai amivel akár felnyársalhatott volna, és a fél füle hiányzik meg sánta is. Észrevettem azonban azt is, hogy valószínűleg nemrég támadták meg mert sok helyen véres. A vaddisznó mérgesen felnézett rám, egyenesen  a szemembe majd hátrálni kezdett, megállt visított egyet és fejjel nekirohant a fának, aztán a nagy ütés hatására, elájult, és eldőlt mind egy zsák krumpli. Összehúzott szemöldökkel meredtem a kidőlt állatra, hogy mozdul-e , de nem mozdult. Lejjebb másztam, letörtem egy hosszabb ágat és megpiszkáltam a disznót. Még mindig nem mozdult. Hezitáltam egy kicsit, aztán leugrottam a vaddisznó mellé. Megrándul a lába úgy hogy gyorsan elhúzom onnan a csíkot. A partot  veszem célba, és amikor elhaladok mellette megállok egy pillanatra, és elnézek arra az irányba ahonnan a vaddisznó jött. Elég sok vért látok, ami nem lehet mind az állaté hisz az nem sérült komolyabban. Odamegyek és követem a vérfoltokat amit az ellenfél hagyott. Ahogyan követem a nyomokat, egyre ismerősebbé válik a környezet. Futva teszem meg azt a pár métert azon az ösvényen amit én tapostam ki és  a fámhoz vezet, aminek végig a törzsén véres nyomok vannak. Fogalmam sincs milyen állat tudott felmászni oda , de biztosan sok erőfeszítésbe került mire felszenvedte magát a fa tetejére. Én is mászni kezdtem , de belenyúltam egy tüskébe, felszisszentem, a számhoz kaptam a kezem és szitkozódni kezdtem, majd beletöröltem az ujjamat a ruhámba és másztam tovább. Amikor felértem körülnéztem, és mosolyogva konstatáltam , hogy meg kellene öntözni a virágaimat. Bentről zajt hallottam, mintha leesett volna valami. Óvatosan benyitottam, majd halkan beljebb mentem,  a padló véres, de nem látok senkit. Reccsen mögöttem a padló, erős kezeket érzek amik lelöknek a padlóra, majd fölém kerekedik, és azt látom, hogy egy barna hajú és szemű srác összeszorított szájjal mered rám valószínűleg az erőlködéstől, és egyik kezét a fejem mellett a másik kezét a nyakamra szorítsa. Megpróbálom kiszabadítani magam , de a fogása még szorosabb lesz, aztán fennakad a szeme elájul és rám esik. Óvatosan lelököm magamról, és felülök. Leporolom magam aztán ránézek, az oldalán egy nagy lyuk van amiből még mindig folyik a vér. És rádöbbenek, hogy ez az ember aki épp az előbb akart megfojtani, most haldoklik és tőlem függ az élete.